Dtum
Login with Facebookk
1943 | Február

Budapest spórol

Hajdanában még azt mondták: szegények vagyunk, de jól élünk. S ez igaz is volt. Hiszen nem volt olyan eladósodott vidéki ház, ahová ha meginvitált a gazda, hogy hát „gyere el, kedves komán egy kis vacsorára”, ne hat-, meg hétfogásos menüvel vártak volna s amikor a háziasszony harmadszor kínálta a töltöttkáposztát, hogy „igazán egyék egy kicsit lelkem, mert nincs más”, ne következett volna még vagy két-háromféle sült és a jobbnál jobbfajta tészták egész garmadája. És az urfi, ha ugy vacsora előtt benézett a kávéházba, bizony szerényen csak egy „kanapét” kért, egy közönséges vajaskenyeret – sonkával és kaviárral. Mert – szegények voltunk, de jól éltünk s az akkori gondok a maiakhoz viszonyítva olyanok voltak, mint egy kis sóhajtás a tornádó zugása mellett.


De ma?! Ma hazafias kötelesség a takarékosság s éppen ezért a pesti gazdag ember, sőt méginkább az ujgazdag is ugy él, mintha – spórolna. Őnagysága olyan, mint egy divatszalon élő reklámja, mozgó szőrmekirakat, délután a dunaparti kávéházban ül és sopánkodik:
- Tudod, kérlek, igazán olyan sokba kerül ma az élet, hogy minden krajcárt meg kell nézni, amit kiad az ember…
És bánatában nagyot szippant a huszonnégy filléres cigarettából. Mert, hiába, ő már a dohányzásnál is spórol: eddig még drágább külföldi cigarettákat szívott. Hja, nehéz időket élünk.

Okosan spórol egyik kövér barátom is. Eddig nagyon sokat költött ételre, de mikor látta, hogy ezt a mostani árak mellett nem lehet sokáig folytatni, komoly fogadalmat tett: spórolni fog. És be is tartja a szavát. Azóta nem megy be régi megszokott vendéglőjébe, ahol remekbe készült disznótoros vacsorák, Ujházi tyukleves és a nagyszerű halételek elcsábíthatnák. Inkább vásárol „B”-jegyére 15 deka kolbászt és azzal vonul be régi kávéházába. A kis csomagot odaadja a pincérnek és komoly arccal mondja:
- Ezt szervirozza nekem.
A pincér pedig szépen feltálalja a kolbászt s elegáns mozdulattal a nagyságos ur elé teszi, aki fanyar ábrázattal ugyan, de azért jóízűen elfogyasztja s hogy éhségét csillapítsa, megeszik hozzá négy darab kenyeret, megiszik öt üveg sört és két kisüveg bort s fizet összesen 14 pengő 72 fillért – borravaló nélkül.
A vendéglőben legfeljebb a felébe került volna a vacsora. De mindegy! Spórolni kell! És ő spórol!

A legokosabb spórmeiszterrel tegnap találkoztam. Bent ültem a borbélynál s vártam annak a bizonyos „borbély-ötperc”-nek az elmulását. Vártam türelmesen legalább egy óra hosszáig, mert közben az egyik vendéget rábeszélték, hogy vágasson hajat is a másiknál pedig a bajuszát stuccolták ez félóráig. Tehát én vártam. Egyszer csak látom, hogy az az idősebb úr, aki utánam jött, kényelmesen elhelyezkedik az egyik székben s tömött zsebeit kezd kipakolni. Teljes gilette-felszerelést vesz elő, azután felkel, a szekrényből kivesz egy kis kendőt, az inastól szappant és ecsetet kér, melegvizet hoz s – mintha csak otthon lenne – borotválkozni kezd. Közben folyton morog. A szappan csíp, az ecsetnek hull a szőre a villanykörte nem elég erős, itt össze kell, hogy vágja magát az ember! Hogy romlik ez az üzlet is. Hallatlan, már ide sem lehet járni!


Na, de azért minden nagyobb baj nélkül elkészült a borotválkozással. A szivaccsal szépen lemosta az arcát, utána kölnivel dörzsölte be s végül be is puderezte a képét. Egyideig még illegette magát a tükör előtt, aztán hirtelen dühösen felkiáltott:
- Hát meddig várjak még?! Igazítsák meg itt baloldalt a pakumpartot, mert belevágtam!
(T. B. L.)

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98