Magyarország gyorskorcsolyázó bajnokságait kétnapos verseny keretében négy távon: 500, 1500, 3000 és 5000 méteren rendezték meg az enyhe idő ellenére kitűnő állapotba hozott városligeti jégpályán.

A versenyen pompás harcot vívott a két ellenfél, helyesebben „ellenség”: a MAC és a BKE gárdája. Amilyen örvendetes ez a késhegyre menő vetélkedés, éppen olyan szomorú, hogy azt nem pusztán a sport okozta küzdelem váltja ki a két gárdából, hanem az egymás iránt érzett gyűlölet.

A BKE kilépett versenyzőinek viszályáról annakidején sokat írtunk. Ma nem célnak felszakítani ezt a csúnya sportsebet, de az igazságnak megfelelően le kell szegeznünk, hogy ilyen puskaporos légkörben még nem vívtak meg hazánkban bajnoki küzdelmet.

A négy futam közül kettőt: az 1500 és 3000 méterest Hídvéghy László, a MAC többszörös bajnoka nyerte meg, aki az összetett bajnokságot megszerezvén, hatodszor lett futóbajnokká a jégen.

A verseny hallatlanul izgalmas volt, hiszen az első három futam után még nyílt volt a verseny sorsa. Az utolsó - 5000 méteres - futamban előbb a BKE fiatal futója. Pajor ért el kitűnő 8:54.3-as időt. A jégtudósok hamar kiszámították, hogy Hídvéghy csak akkor lehet bajnok, ha legalább 9:01-et fut. Ladányi pedig 8:51-es idő esetén előzheti meg a BKE-ista Pajort.

Hallatlan izgalom közepette indult útnak együtt a két MAC-futó. A jégpálya szélén Hídvéghyné mondja be izgalomtól reszkető hangon férjeura részidejét.
- Bele Sobri! Egy másodperccel gyöngébb a köröd Pajorénál! - sikoltja be a pályára. A két MAC-ista remek ritmusban rója a jeget.

A hetedik körben egyezik a MAC-isták ideje Pajoréval, a 9-ikben már jobb Hídvéghyék ideje 1 mp-cel! Folyik a nagy vadászat a bajnoki címért! A közönség önfeledten biztatja Hídvéghyt és Ladányit. A 10-ik körben megint egyező az idő, majd elérkezik az utolsó kör. Csengetnek! A két MAC-ista belehúz s Hídvéghy fut át elsőnek a célon 8:58.3-as idővel. Megvan a bajnokság! – kiáltanak a MAC-isták.

Gyors díjkiosztás következik. Levitzky Károly adja át a serleget s a bajnoki érmet Hídvéghynének, mégpedig lent a jégen, korcsolyázó emberek között, a MAC-hívők körülállják az asztalt s felharsan a régi híres MAC diadalordítás:
Em-á-ré! MAC! MAC! MAC! Dirr-durr-bele!

Majd így kiáltanak a MAC-torkok:
Tréning nélkül! Tré-ning nél-kül!

A MAC-futókat ugyanis nem engedte a BKE versenykorcsolyával futni a jégen.

Bent az öltözőben szomorúan csatolnak a MAC-isták. Eltökélt szándékuk ugyanis, hogy többé nem vesznek részt versenyen. A bajnok Hídvéghy László így beszél:
- Ez volt a hatodik bajnokságom. Tekintve, hogy Pesten nem engednek trenírozni, a magam részéről befejeztem versenykarrieremet. Mégis csak lehetetlen állapot, hogy, noha ötpercnyire lakunk a pályától, Gida Bécsben, én pedig négy napon át Kolozsvárott voltam kénytelen készülni. Bajnokságomnak örülök, legalább szépen fejeztem be. Ilyen körülmények között elég volt a sportolástól.

Hídvéghyné keserűen jegyzi meg: Hogy mennyit vérzett a férjem szíve az utóbbi évek alatt, azt csak én tudom. Kedélybeteggé vált a Laci. Én is örülök, hogy ilyen körülmények között nem csinálja tovább a dolgot.

A magunk részéről ismét csak azt mondhatjuk, amit a viszály kitörése idején: az egyetemes magyar sport érdeke megkívánja, hogy ne csak egy egyesületben, a BKE-ben. hanem egyebütt is legyenek versenyzők. El kellene már ásni ezt a régi harci bárdot, mert háziversenyek rendezésével nem lehet tovább fejleszteni a magyar gyorskorcsolyázó sportot.