Főszolgabíró földesúr, aki már-már tönkremenőben van, birtokát súlyosan megterhelte, elvesztette kedvét a gazdaságtól, a földtől, a falusi élettől. Családi bonyodalmai is vannak: az egyik fia váltót hamisít a nevére, a másik el akarja venni azt a lányt, akit ő is szeret, szörnyű szárazság is pusztítja vagyonát. Be akar költözni a városba, alispánságra pályázik, de a választáson megbukik, ami érthető is, mert hogy bíznának rá egy vármegyét, mikor a saját birtokát sem tudja rendben tartani?

Olyan motívumokkal találkozunk Hertelendy István darabjában, a Jákyakban, amelyek arra a korra utalnak, mikor a tönkremenő gentry volt a legaktuálisabb téma az országban - Mikszáth Kálmán korára. Ma azonban más aspektusa van ennek a témakörnek, a mai kor nem nézi azzal a melanchólikus humorral a pusztuló gentryt mint Mikszáth kora, Jáky Miklós, a főszolgabíró már nem olyan általános típus, mint valaha volt időközben a típus is megváltozott és megváltozott az a szemlélet amelyből mi nézzük.

Hertelendy István is máskép nézi, de azért a mikszáthi ábrázolásmódtól nern tud egészen megszabadulni s így bizonyos kétféleség csúszik bele a darabba, a motívumok és az ezeket jelképező alakok nem illenek egészen össze. Ami velük történik, az nagyrészben egy régebbi korra mutat vissza, viszont a mi világunkban kitáruló jellemük és magatartásuk a mai levegőt idézi.

Ebből az a baj származik, hogy az alakok nem egészen azonosak a szerepükkel, nincs elég szoros kapcsolat a jellemük között és aközött amit csinálnak és mondanak. Ezért a darab vonalai bizonytalanokká válnak, az alakokba nem látunk bele elég világosan s így érdeklődésünk irántuk nem tud egészen feszültté válni. Jáky Miklós alakja például nem elég egységes. Néha úgy tűnik elénk, mint a régifajta duhaj, mulatós gentry, aki herdálja a vagyonát, de máskor olyan ember, aki érzi a közösséget a földdel, mely apái földje is és amely kötelez arra, hogy szeresse, törődjön vele, igyekezzék megtartani.

Végül mégis a föld győz, Jáky megmarad az ősi birtokon, de nem látjuk benne a belső meggyőződést, nem tudjuk pontosan valódi kötelességérzet tartja-e vissza a föld mellett, vagy csak az az érzelmes meghatottság, hogy a falu népe egy öreg parasztember szentélyében kérleli, maradjon köztük, ne hagyja el őket, segítsen nekik nagy bajaikban. Az író koncepciója az, hogy magyar urnak nem szabad hűtlenné válni a földhöz, nem szabad tőle dezertálni, s Jáky Miklós megfelel ennek a törvénynek, de nem jelleméből eredendő magatartásából folyólag, hanem csak azért, mert az író úgy akarja, vagyis maga tartása nem a jelleméből folyik, hanem az író úgy húzta rá, mint valami nem egészen rászabott ruhát.

Pedig Hertelendyben van írói tehetség és darabja azt bizonyítja, hogy van drámaírói ösztöne is. Tud jó jeleneteket a színpadra állítani és összefűzni, darabjának részletei jobbak az egésznél. Dialógust vezetni is tud, néha egészen jól csattanjak a szavai, van érzéke a beszéd és a jelenet közötti kapcsolat megérzésére, szavai sokszor pontosan a pillanatnyi helyzetből pattannak ki. Alighanem abban van a hiba, hogy nem volt elég türelme koncepcióját egészen végiggondolni. A Vígszínház előadásából magasan kiugrik Ladomérszky Margit játéka.