Dtum
Login with Facebookk
1943 | Március

Színház

MÉREG

Egy férfi, László, művész, geniális zeneszerző és két asszony. Az egyik Judit, második feleség, művésze az asszonyiságnak, szép, szellemes, forró temperamentumú, nyugtalan és nyugtalanító, az a típus, mely nemcsak felgyujtja a férfit, hanem égve is tartja, s nemcsak a férfit, hanem a művészt is benne. Közelléte állandó inspiráció. A másik asszony Éva, az első feleség, akit László elhagyott Juditért, a lelki békét jelenti, az élet harmóniáját, a szelídséget, a beteg férfinak pihenést és talán gyógyulást. Eszményi feleség egy polgárembernek. László, mikor megtudja magáról, hogy halálos beteg, a halálfélelem szorításában elhagyja Juditot és  visszatér Évához. Amint azonban ez a szorítás megenyhül és újra elkezd dolgozni, nem bírja már a nyugalmat, nem tudja nélkülözni Juditot, a belőle sugárzó inspirációt.

 

A mű követeli a lobogást, az élet magas hőfokát. Visszatér Judithoz, dolgozni akar, mert a művészet az igazi élete. Bele kell vetnie magát a lángba, amely meg fogja égetni az embert, hogy élhessen a művész. A mű kényszere; sarkalja az alkotásra, még ha elég is a lángokban. A történet egy szenvedélyes csókkal végződik, Judit és László összeborulásával. de mi nézők tudjuk, hogy ez tulajdonképpen tragikus befejezés, László nagybeteg, el fog hamvadni a kettős tűzben, a szenvedély és az alkotás tüzében.


Ez az elgondolás, melyet nem kizárólagosan Illés Endre a költő sugallt, hanem egy kicsit Illés Endre, az irodalmi gondolkodó is, már az intonálás pillanatában jelzi az egész darab színvonalának előkelőségét. Éreznünk kell, hogy most olyan író szól hozzánk a színpadról, aki joggal tart magára és megbecsül minket, a közönséget. A Méreg magas igényeket támaszt, megköveteli, hogy olyan lelki állapotban üljünk a nézőtéren, amely alkalmassá tesz felemelkedni abba a légkörbe, amely a színházat betölti.


Tulajdonképpen három szerepre van szétosztva a darab mondanivalója. Ezek hárman: László, Judit és Éva. Két-három más szereplő csak arra való, hogy elősegítse a cselekvés hullámzását és lehetővé tegyen bizonyos fordulatokat. A három szereplő közötti megosztás módja adja az egésznek a koncentráltságát és feszítő erejét. Egymáshoz valóviszonyuk magában foglalja a cselekvény minden lényeges elemét- Rendkívüli gonddal vannak fölépítve, minden a dolgok természetes logikája szerint történik, az anyag elosztása csalhatatlanul pontos és mindegyik szereplő mögött megvan a távlat, érezzük azt is róluk; ami nincs szavakkal kimondva, a személyek életének és sorjának azt a részét is, amely nem szerepel a párbeszédekben, de tudnunk kell, hogy megvan.

 

Érezzük azt is, hogy az író nem fosztotta ki magát, volna több közölni valója is, de ökonómiával dolgozik, s arra kényszerít, hogy asszociáljuk azokat a dolgokat is, amelyek nem jutnak szavakkal kinézésre. Ez adja a darab sűrűségét ás ezt fejezi ki a dialógus tömörsége.


A dialógus a főereje ennek a darabnak. A szavak, melyeket a szereplők mondanak, szorosan összefogódzkodnak, amit az egyik szereplő mond, abba a másik beleöltődik. Igazi dialógus van itt, szemben álló, lelkek és sorsok súrlódása. Az író erős figyelmet kíván a nézőtől és abban áll fősikere, hogy ezt a figyelmet meg is kapja. A közönség mozdulatlan feszültséggel ül a helyén és nem veszít el egy szót sem abból; amit a színpadon mondanak. Illés Endre darabjának sikere egyúttal az írói művészet sikere, de a közönség sikere is. Sok rosszat szoktak feltételezni a közönségről, de hogy ezt a darabot elfogadja és átéli, ezért felmentést érdemel sokmindenféle alól.


Ebben persze megvan a részük a színészeknek is. Különösen Mezey Máriának, aki még eddig soha nem tárta ki ennyire művészi lényének gazdagságát, mint most. Hálásak vagyunk az írónak, hogy erre alkalmat adott neki. Minden pillanatában a maga egészében jelzi az alakot, nem bontja fel egyes helyzetekre, mindig egész embert ábrázol. Különösen figyelni kell arcjátékának beszédességére. Akármi másról, más indulatból vagy hangulatból beszél, mindig érezteti azt, ami igazán, mélyebben forr benne. Hangja, beszédmódja mindig a jelen hőfoka szerint modulál.

 

A színészi ábrázolás igen magas fokát idézi ez a játék. Ajtay Andor is a közönség megelégedésére végzi dolgát, de úgy érezzük, kissé nagyon is polgári alakot formál, nem mutat eleget a művészetből. Sándor Izabella, Kőmíves Sándor, Dénes György és a többiek jól megállják helyüket, előkelő munka Hegedűs Tibor- rendezése is, amely egészben kihozza a darab finom stílusát. A szünetekben Ember Nándor zongorázik, nagyon szépen és kissé fölöslegesen.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98