A szövetségesek erőfeszítései a buvárhajóharcok ellen

A Neue Zürcher Zeitung érdekes tudósítást közöl az angolszászok kétségbeesett küzdelméről a tengely buvárhajói ellen. Kiderült, írja a tudósító, hogy sokkal jobban bevált a hajókaravánoknál a repülőgép kíséret, mint a hadihajó kíséret. Az Atlanti- óceánon azonban bizonyos nehézségekbe ütközik a convoyok repülőgépekkel való kísérete. A hosszutávu bombázók az atlanti partoktól 7000 mérföldnyire tudnak operálni. Észak- Irországból, Skóciából, Izlandból és Ujfundlandból naponta indulnak repülőerődök és egyéb gépek tengeri portyázásra, azonban az óceán középső részén már nem végezhetik feladatukat.

Ebben rejlik a szövetséges hajózás válsága. Irország és Ujfundland között a nagy hajózási utvonalon mintegy 2000 mérföld a távolság, ugy, hogyha a repülőgépek mindkét oldalról 700- 700 mérföldnyi utat be is repülnek, még mindig marad 600 mérföldnyi terület s ezt a veszélyes területet az angolszász tengerészek „halál- lyuk”- nak nevezték el.

Ez a terület a német buvárhajó - falkák igazi vadászterülete s itt csak a szállító-, illetve repülőgép – anyahajókról felszálló gépek vehetik fel a harcot a tengeralattjárókkal. Épp ezért az angolszászok most azon igyekeznek, hogy kereskedelmi hajóikat minél gyorsabban átalakíthassák ugy, hogy fedélzetükön repülőgépeket is vihessenek.

Azonkívül kisebb repülőgéphordozó hajók építését is tervbe vették. Az amerikai repülőgépszerkesztők egy uj helicopter- tipusu gépet is konstruáltak, amely merőlegesen tud felszállni s amelynek sebessége óránként 160 km.

Egyelőre nem sikerült még megoldani azt a problémát, hogyan térjen vissza a gép a hajó fedélzetére akkor, amikor házmagasságu hullámok dobálják a hajót, mert ilyenkor a helicoptert könnyen az árbochoz vághatja vagy lesodorhatja, a fedélzetről egy-egy hullám.