Zürich, február 28.
A Neue Zürcher Zeitung „Oroszország és Japán” cimmel igen figyelemreméltó cikket írt a minap Japán és a Szovjetunió viszonyáról. A cikkiró mindenekelőtt rámutatott arra, hogy milyen csalódást okozott Angliában és Amerikában az, hogy Sztalin nem fogadta el Roosevelt és Churchill „szivélyes meghivását” és más prominens szovjetképviselőt - például Molotov - sem küldött ki a casablancot konferenciára. Ezzel kapcsolatban – irja – Angliában és Amerikábann a legkülönfélébb kombinációk keltek szárnyra a szovjet kormány szándékai, valamint a Szovjetunió és az angolszász hatalmak közötti bizalmi viszony felől.

Az angolszász sajtó egyrésze annak a véleményének adott kifejezést, hogy a szovjet azért maradt távol az értekezletről, mert attól tartott, hogy a szövetséges hadvezetés „koordinációjának” szükségességére való hivatkozással olyan kötelezettségeket róhatnak rá, amelyek a Szovjetuniót Nagybritannia és az Egyesült Államok csatlósává süllyeszthetik, vagy pedig kényszerithetik arra, hogy szint valljon háboru utáni programjára, mindenekelőtt a szomszéd államokkal való viszonyára vonatkozóan.

Sztalin azonban ismételten demonstrálni akarta, hogy ha igénybe is veszi Anglia és Amerika támogatását, ő a maga külön háboruját folytatja és nem enged beleszólni politikájába.

Roosevelt kijelentette visszatérése után, hogy Oroszország távolmaradása egész egyszerűen megmagyarázható azzal a ténnyel, hogy a Szovjetunió nem áll hadilábon Japánnak. Annál titokzatosabb – irja a svájci lap - hogy egyáltalán a meghivót küldtek Sztalinnak s hogy Churchill és Roosevelt nem számoltak azzal, hogy milyen kockázatot vállalna Oroszország, ha résztvenne egy olyan megbeszélésen, amelyen a Japán elleni háboruról is szó esik s hogy erre Sztalinnak kellett őket figyelmeztetni.

Roosevelt nyilatkozata után egészen titokzatos a Dagens Nyheter egy newyorki jelentése, amely szerint Roosevelt és Churchill követelték vagy azt akarták volna követelni Sztalintól, hogy vegyen részt egy közös akcióban a Csendes-óceánon Japán ellen és a távolkeleti orosz repülőtereket bocsássa az angolszászok rendelkezésére, hogy megtámadhassák „Japán szivét”.

Churchill, aki moszkvai tartózkodása alatt megismerhette Sztalin gondolkodását, tudhatta volna, hogy az orosz diktátor a mai viszonyok között, amikor annyira fontos számára, hogy ne aprózza szét haderejét, egy két fronton duló háboruban, megrohanásszerű kisérletnek tekintené, ha ilyesmit követlenének tőle Casablancában.

A svájci lap hozzáfűzi, hogy nem lehet tudni, vajjon csakugyan a japán támadás megelőzése volt-e Sztalin távolmaradásának az igazi oka, vagy pedig csak ürügyül használta fel ezt a veszedelmet, hogy szövetségeseinek egyéb kellemetlen katonai és politikai követelései elől kitérjen, annyi azonban bizonyos, hogy igen hűvös a viszont a Szovjet-Unió és Japán között, ami a japán miniszterelnök és japán külügyminiszter legutóbbi beszédeiből is kitünik.

Tozso miniszterelnök hangsulyozta, hogy Japán kész még szorosabban együttműködni a tengelyhatalmakkal, ami magában foglalja azt, hogy Japán végül mégis kétfrontos háborura kényszeritheti a szovjetet.