Az igazgatóság jelentésében összefogó képet ad vasércbányáink termeléséről.
Az utóbbi évek folyamán sikerült a termelést több mint 50%-kal fokozni. Uj sodronykötélpályákat építettek a gyors és gazdaságos elszállítás céljából. A kohóüzem fokozatos bővítése révén a Rimamurány-Salgótarjáni nyersvas termelésének 10%-át más hazai acélműveknek és öntödéknek adhatta át, anélkül, hogy ezzel saját üzemeinek nyersvasellátását nagyobb mértékben korlátoznia kellett volna.

A vas-félgyártmány termelésének közel 15%-át adta át a Rima más hazai vasműveknek.
Ezzel komoly gondot vállalt magára a társaság a saját üzemeinek az anyagellátásával kapcsolatban, mert – mint az igazgatóság jelenti – a feldolgozó üzemei kapacitását beruházásokkal lényegesen növelték. Viszont a hazai vasművek egyenletes foglalkoztatása csak ily módon volt elérhető.

Az áruforgalom teljes évi értéke 121 millió pengőt tett ki.
A Rima összes készárú szállításának 93.2%-a került a belföldi fogyasztás rendelkezésére. „Külföldi szállításainkat – olvassuk az igazgatóság jelentésében – az exportpiacokon elérhető igen jövedelmező eladási árak ellenére a lefolyt üzletévben is a legalacsonyabb mértékre szorítottuk.”

Beszámol a Rima igazgatósága a tárgyalásról, amelyet a szén és vas árrendezése ügyében folytattak 1942-ben és 1943 elején az illetékes kormánytényezőkkel. A fokozott takarékoskodást és a fokozott, de szigorúan racionalizált termelést tekinti legfőbb programmjának a nagytekintélyű magyar iparvállalat, amely közel 25 millió pengős beruházást bonyolít le, illetve készít elő. 45,884.721 pengőt tett ki a pénzben kifizetett munkabér összege. Ez 19.5%-os emelkedést jelent az előző év munkabér-tételével szemben. Ez a szám önmagában dokumentálja a Rima kereteiben folyó hatalmas termelés arányait, a szociális költségekre kiadott 15 millió pengő pedig (az előző évben 11 millió pengő volt ez a tétel) a Rima vezetőinek őszinte munkás- és tisztviselőbarát politikáját igazolja. Ózd környékén közel 100 katasztrális hold kiterjedésű ingatlant szerzett a Rima, munkástelepülési célra.

Ezúttal először mutatta ki a Rima mérlegében külön tételekben egyrészt az üzemi, másrészt az egyéb bevételeket. Megállapítja a jelentés, hogy a vállalat termelvényeire érvényben volt eladási árak mellett az üzemek gazdaságos vitele az üzletév folyamán nem volt biztosítható.

2,808.608 pengő tiszta nyereséget ért el a vállalat az 1942-43. üzletévben.
„Jelentős veszteséggel kellett volna zárnunk az üzletévet – mondja a továbbiakban a jelentés – ha nem álltak volna rendelkezésre kivételesen nem üzemi bevételek. Ezek részben a vállalat nyugdíjpénztárának eladott értékpapírokból származtak, másrészt pedig annak az üzletnek az eredményéből, amelyet egy konszernvállalatunkkal közösen bonyolítottunk le.”

A vállalat állandó érdekeltségeiről is szól a jelentés.
A szénárak elégtelensége következtében leromlott a Salgótarjáni Kőszénbánya üzleteredménye, de a júliusban életbeléptetett szénáremelkedés révén remélhetőleg megközelíti a hozam az előző évit.

A Magyar Waggon és Gépgyár Rt. 80 millió pengő forgalmat bonyolított le ebben az üzletévben az előző 45.5 millió pengővel szemben. 505.000 pengős nyereségből 1 pengős osztalék fizetését határozták el.

Megemlékszik a jelentés a Rima új érdekeltségéről, a „Pyrit” Vasérc- és Rézbánya Rt.-ről.
Ennek a szlovákiai társaságnak a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Rt. birtokában volt részvényállományát szerezte meg a Rima. A társaság vasércbánya-jogosítványai és az eddigi szlovákiai Rimaércbányászat fejlesztésére szolgáló lehetőséget adják a kapcsolat igazi jelentőségét, mert egyébként a társaság ma csupán pyritbányászattal foglalkozik, nem jelentős arányokban.

Dr. Qutrin Leó m. kir. bányaügyi főtanácsosról, a társulat most elhalt műszaki vezérigazgatójáról, maradandó értékű munkásságáról, kiváló képességeiről igen melegen számol be a jelentés.