Ha az ember igyekszik megtartani a kellő távlatot és bizonyos kortársainak cselekedeteit a történelembölcsész nyugodt szemléletével tudja figyelni, egészen érdekes megállapításokat tehet a honi s ujabbkori ugynevezett „mozgalmakkal” kapcsolatban.

Ha ugyanis szemlélődésünk közben a távcsövet valóban ugy alkalmazzuk, ahogyan azt egy mozgalmi vezér ajánlotta a képviselőházban, vagyis fordítva gukkerezzük a korszerű jelenségnek prominens és epizodista szereplőit a mozgalmi arénában, akkor élesen meglátjuk: hogy zsugorodnak össze a máskor oly felduzzasztottan, a propaganda premierplanjában büszkélkedő nagyságok s milyen mások is az arányok… - valóban, a fent említett mozgalmi vezér receptje lenyűgözően rámutat a korszerű jelenségek valódi értékére…

Szükség van először egy programra. Ez a legkönnyebb manapság. Csak neki kell ülni és szép sorjában lesni mindazt, ami szem- száj ingere urnak- pórnak mindene, ami mindenkinek mindent ígér a hatalomra jutás pillanatától számítva mindörökké. Tessék négy- öt ilyen mozgalmasdi programját összehasonlítani, összeegyeztetni: csodálatos azonosság fog kiderülni. Általában kevés olyan politikai pártprogramot láttam még eddig, amelyet minden rendes ember azonnal és habozás nélkül alá ne írhatott volna. Baj, hogy a program mögött mi volt? Az már egy egészen más történet – mondja Kipling…

Aztán, ha van program, kell hozzá néhány kis mozgalmi külsőség is persze. Ez lehet néha generálmarsos téglahordás, uj ezredév bezengése, Schmoll - huszáros parádé, máskor mítoszi csodaszarvas totemizált jelképe vagy hűséggyűrűs suttogók széktartóinak eszmevalóságra emelt rögvédelme.

Fontosak még a dinamikus hangzásu, ám gyakorta potemkini tartalmu tisztségviselői kategóriák, mert hiszen a tagoknak, testvéreknek valami ilyen kis officiumot is kell adományozni, s így jöttek létre az Országos Szemlélők, Erdélyföldi Vezetők és egyéb csudafunkcionáriusok,- kell aztán még néhány jó slogen, egypár jelszó, mint teszem azt „Január a miénk!” vagy a csodaszarvasosan differenciálódott rögvédelmi mítosz: „Ősi rögön uj életet!”, és mindenesetre nyílt és érthetőbb s mostanában már csak ritkásabban hallható kiáltás, amely egyetlen lenyűgöző akarat uralmát hirdette…

Elkövetkezik a Sturm & Drang periódusa, amikor Harcharchar nélkül egy lépést sem illik tenni s a mozgalmi sajtó előkelő feladata lesz,- bár- avoir la main dans la pate, hogy mindennémű pástétomba, tésztába, pépbe belenyujtogassa a pracliját, s jaj valahogy ki ne maradjon valamiből. Ez az a korszak, amidőn büszke szakkifejezések röpködnek, dübörgésről, lenyűgözésről, lerohanás szerűségről, támadásra lendülésről, törhetetlen egységről, csupa- csupa fokozhatatlan szuperlatívusz bűvöli a szemlélőket és áll a harc mindenki ellen, aki nem mozgalmista.

Aki mindezt nem teszi, az plutolibidemojudeonihilista, az csuf csáklyás, rút maradi, ultramontán konzervatív feudális arisztokrata, vagy szabadkőműves vakolótestvér, a párizsi Nagy Oriens emisszáriusa vagy nem kívánatos faju téridegen elem, vagy vérbeütéses népkártevő, vagy ha mindez sehogysem bizonyítható, akkor ilyen szellemű bérenc, zsoldos, megvásárolt skribler, eszmei fajgyalázó tintakuli, satöbbi, mindezt szépen, permutálva, kombinálva, variálva, ameddig a mozgalmi verkli lemezei lassacskán kicsorbulnak s ócskavassá válik a repedező fegyverzet, függönyök sarkai lebbennek, rianások hasigatják a Gutmannál bizony elszakíthatóbb egységet s szép csendben, egyik a másik után, itt is, ott is pukkan egy-egy színes buborék s marad mi volt…

Így következik el a törvénytisztelet és alkotmányhűség jegyében meghirdetett mozgalmi ujkor. Amely egyesek szerint renaissance, mások szerint spengleri Untergang.

Hogy valóban micsoda, meg fogjuk látni. Én ugy hiszem, nem lesz szükség semmilyen gukkerezésre, sem normálisan, sem fordítva, sem kicsinyítve, a dolgok szemünk láttára fognak véghezmenni. Bizonyos tünetek máris mutatkoznak…

Addig azonban csak szemlélődjünk nyugodtan, ahogy történelmi viharokat is átélt magyarokhoz illik, s történelembölcsészi hidegvérrel- várjuk meg a végét!
Magyar köszöntéssel

Kertész Róbert