A függetlenség és a tárgyilagosság aranyerezetei mind ritkábban fellelhető kincseivé válnak a gazdasági közéletnek.
A Magyar Nemzeti Bank évi jelentése azonban oly szigorúan és páratlanul őrködik e fogalmak tisztelete és érvényesítése fölött, hogy szinte szuggesztív erővel készteti a gazdasági élet egész területét e sokszor kijátszott, háttérbeszorított tényezők előtti hódolatra.

A jelentés, amelyet a bank főtanácsa az 1943. év üzletviteléről terjesztett a hétfő délutáni közgyűlés elé, jottányival sem tér el a tradícióktól, amelyeket Baranyai Lipót bankelnöksége idején éppen ennek a függetlenségnek és tárgyilagosságnak az irányvonalában erősített meg a bankelnök egyénisége, sugárzó műveltsége és tudása. Nem érdemként állapítjuk ezt meg: természetesnek találjuk, hogy dr. Pósch Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnöke hűséges őrzője és továbbfejlesztője volt a tradicióknak, amelyek elnökségének eddigi rövid időszakát (február 8-án nevezték ki a Bank elnökévé) a harmónikus munka és a mindenkire kötelező úri szellem atmoszférájával telítették.

A gazdasági helyzetünkről nyujtott általános kép keretében elmondja a főtanácsi jelentés, hogy a nehézségek a háború előrehaladásával folyton nagyobbak lesznek: legelsősorban a nyersanyag-ellátás terén jelentkeznek, de kifejezésre jutnak a munkaerők egyre jobban érezhető elégtelenségében is. E nehézségek ellenére sikerült az elmúlt évben termelésünket gazdasági életünk legfontosabb területén növelni. Megrajzolja e jelentés az egyesúlyhiányt, amely a jövedelmek és a rendelkezésre álló árumennyiség közötti aránytalanságból szárazik. „Nagy jövedelmek erednek az árszabályozásra és áruelosztásra vonatkozó szabályok kijátszásából is” – jelenti ki a bank főtanácsa, amely szükségét látta a fekete piac külön megemlítésének is.

A szén- és energiaellátás nehézségeit nem hallgatja el a jelentés és megállapítja a főtanács, hogy különösen a polgári célokra termelő iparágakban a beszerzési nehézségek miatt még a felújítási szükséglet sem volt fedezhető és a „legyengülésnek az a folyamata, amelyről már tavalyi jelentésünkben megemlékeztünk, az elmúlt évben is észlelhető volt.” Még feltűnőbb az a megállapítás, amely szerint „az ipari és bányászati termékek árának túl alacsony megállapítása miatt a jövedelmezőség akkor is kedvezőtlenül alakul, ha az utánpótlási és felújítási kérdéstől eltekintünk”. Megemlíti a kormányintézkedéseket, amelyekkel ezeket a panaszokat igyekeztek orvosolni.

Ez az őszinte és legkevésbé sem hangulatkeltésre irányuló tárgyilagosság jellemzi a közellátásról, az áralakulásról, az államháztartásról és a hiteléletről közölt megállapításokat is.
Bírálja a főtanács a takarékbetétállomány gyarapodását. Az év elejétől november végéig 520 millióval emelkedett a P. K. tagintézeteinek betétállománya, ami nemzeti jövedelmünkhöz és jegyforgalmunkhoz képest túl alacsony. A Nemzeti Bank figyelmét sem kerülte el a vidéki intézetek erősen leromlott helyzete. A devizagazdálkodásunkról közölt adatokat a napi sajtó részletesen ismertette. 1943-ban 1697 millió pengő értékű devizát és valutát vett át a bank saját készletébe, a gyarapodás a mult évvel szemben több mint 300 millió.

Megtudjuk a jelentésből azt is, hogy a bank kimutatott aranykészlete változatlanul 100 millió pengő maradt. A bankjegyforgalom a júniusi 3074 milliós átlaggal szemben decemberben 4259 milliós átlagot tett ki. Az év végén a jegyforgalom 1433 millióval volt nagyobb, mint egy év előtt.

A Magyar Nemzeti Bank alaptőkéje nem csupán abból a 34,756.099 pengőből áll, amit a mérleg feltüntet: ennek az intézetnek az alaptőkéje a feltétlen bizalom, amellyel dr. Pósch Gyula elnök mellett Quandt Richárd vezérigazgató, a magyar pénzügyek fölényes tudásu, fáradhatatlan energiáju, biztos itéletü szakembere, kitűnő munkatársainak élén úgy gazdálkodott, hogy az ötödik háborús esztendőben is konszolidált pénzügyi viszonyokra, egészséges hiteléletre tekinthetünk vissza. A Magyar Nemzeti Bank maradéktalanul betöltötte végtelenül fontos, nagyjelentőségü hivatását: valamennyi viszonylatban, befelé és kifelé egyaránt megőrizte nemzeti gazdaságunk érdekeit és bebizonyította, hogy a legnehezebb időkben is méltó erre a feltétlen bizalomra.