Dtum
Login with Facebookk
1946 | Május

Ahol csak aranyért adnak koporsót, borért ásnak sírt, kukoricáért kántálnak a temetésen

Kétszáz dollárba kerül egy végtisztesség Bácsalmáson

Történt Bácsalmáson, 1946 május elején.


Múlt hét szombatján táviratot kaptam: „Nagynénéd Bácsalmáson váratlanul meghalt.” Vonat már nem volt, kénytelen voltam autón megtenni az utat, hogy a végtisztességen ott lehessek feleségemmel. Az autófuvarozó az útért 2650 millió pengőt kért és kapott.
Vasárnap érkeztünk a dunamenti kis községbe. Odahaza a nagy sietségben már nem beretválkoztam. Bácsalmáson betértem az első borbélyüzletbe. A bejáratnál tábla jelezte:
Borotválkozás: 2 tojás.
Fésüléssel, kölnivel 4 tojás.
Őszintén bevallom, otthon nem gondoltam arra, hogy Bácsalmáson tojásvalutában dolgoznak a borbélyok. Könyörgésemre a mester végül 50 millióval kiegyenlítettnek tekintette a szőrtelenítést.

Huszonhárom gramm arany a koporsóért

Az indulás nem volt biztató, a további viszont kellemetlen. De elébe kellett nézni az eseményeknek. A halottasházhoz siettünk, feleségem ott maradt, én pedig nyakamba vettem a falut, hogy a temetés ügyeit elrendezzem. Az első utam a temetkezési vállalkozáshoz vezetett. Sommer úr fogadott. Törzsgyökeres svábatyafi.

- Drága a fa, a munkabér – siránkozott. – De hát pesti úrról lévén szó – mondotta - , 23 gramm aranyat fizet a koporsóért, a fakeresztet ingyen adom hozzá….
Próbáltam alkudni, eredmény nélkül. Megállapodtunk. A tojásvaluta után íme aranyvaluta is dívik Bácsalmáson. Bácsalmás megelőzte az országot: íme áttért az aranyalapra.

A következő utam a temetőbe vitt. Először a sírásókkal kellett megbeszéléseket folytatni.
- Uraim – mondottam nekik - , én temetni jöttem ide, önök meg vigadni akarnak.
- Ugyanis – ahogy ők mondják – „kapánként” 10 liter bort kértek a sírgödör megásásáért és az elhantolásért.
- Borsos ár – gondoltam magamban, vagy. hogy stílszerű legyek – boros ár. Nem volt mit tennem: beleegyeztem. Hitelben semmi sem drága jelszóval – ezt csak magamba mondtam – folytattam utamat a fősírásóhoz.

Ő külön másfél kiló zsírt kért. Szédült velem a világ, bugyellárisomat még ki sem nyitottam, ott hevertek a százmilliósok mélabúsan, szépen egymás mellett. Jobb lett volna – morfondíroztam magamban - , ha egy feketéző raktárát hoztam volna magammal.
Valósággal felocsúdtam, mikor a paplakhoz értem. A tisztelendő úr megértően fogadott, amikor elpanaszoltam kálváriás utamat. Ötvennégy millió pengő lefizetése ellenében vállalta a temetést, de a búcsúzásnál figyelmeztetett:
- A kántor úrral nehezebb dolga lesz!
Igaza volt. Nehéz legény volt a kántor. Róth úr: sváb kivételezett, minden köntörfalazás nélkül adta tudtomra, hogy ő ötnegyed mázsa kukorica nélkül nem hajlandó kántálni.
Emlékszem, hogy megboldogult nagynéném házában van egy pár zsák kukorica: az örökség egy része. Legyen a kántoré! – a vásárt nyélbeütöttük.

A lélekharang nem kong ingyen

Most már visszasiettem a gyászházba. Feleségem sírva fogadott. Egész sereg asszony vette körül, akik nem a gyásznéphez tartoztak, nem vigasztalni jöttek, hanem öltöztetni. Szerények voltak néhány apró lim-lomot kértek.
- Nem kell nekünk pénz, a világért sem! – mondották részvéttel. A szegény megboldogult Örzse néninek úgyis annyi ruhája volt, most már nem kell neki, adják nekünk. Nem vagyunk mi szívtelenek – hangoztatták….

Azután megjelent a harangozó, alig tízéves pöttömnyi emberke. A lélekharangot csak akkor akarta meghúzni, ha néhány liter pálinkát kap.

Délig tartott a lótás-futás, azután rendbejött minden. Szegény nagynénit elkísértük az utolsó útjára.

A temetőből visszajövet számvetés csináltam. Kiderült, hogy legalább 200 milliárdba került Örzse néni halála.

És a perköltségek!...

Mert mondanom sem kell, hogy mindezzel adós maradtam. A bácsalmási rendőrségen adták a tanácsot, hogy a megállapodásokat ne tartsam be és vigyem perre a dolgot.
Budapesten az ügyet átadtam ügyvédemnek. A bíróságtól kértem, állapítsa meg mi jár a bácsalmási kántornak, a sírásónak, a harangozónak, a temetkezési vállalkozónak azért, mert egy szegény magyar asszonyt elföldelték a bácsalmási temetőben.

Úgy látszik Bácsalmáson sem könnyű az élet, de a halál után utolsó pihenőhelyre elérkezni még nehezebb.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A véletlen A véletlen
Két úr, utánok egy rendőr állitott be a fogalmazóhoz. Az egyik uron...
Hatalmasan fejlődik a Községi Takarék
A főváros törvényhatósági tanácsa letárgyalta a Községi...
A Föld leghatalmasabb építménye A Föld leghatalmasabb építménye
Cheops egyiptomi fáraó, vagy háromezer esztendővel Krisztus születése...
A kormány egyelőre 240.000 hektoliter bor exportját biztosította A kormány egyelőre 240.000 hektoliter bor exportját biztosította
Magyarország bortermelése agrikultúránk egyik legfontosabb termelési...
Anglia óriásléghajója, az ,,R. 101.” Vasárnap hajnalban fölrobbant és porrá égett Anglia óriásléghajója, az ,,R. 101.” Vasárnap hajnalban...
Anglia óriásléghajója, az ,,R. 101.” Vasárnap hajnalban...
Nyilatkozatok a Petőfi állitólagos koponyájáról Nyilatkozatok a Petőfi állitólagos koponyájáról
A mint már megemlitettük, országszerte nagy érdeklődést keltett a...
Móricz Zsigmond - Ady Endre napja Móricz Zsigmond - Ady Endre napja
Elmondom az Ady Endrével való együttlétem perceit. Próbálom érinteni...
Botond Györgyi, Saáry Marika és Király Ede a legjobb Botond Györgyi, Saáry Marika és Király Ede a legjobb
Hétfőn és kedden rendezte a BKE a "Magyarország legjobb iskolázója és...
A boxcsapatbajnokság második fordulója A boxcsapatbajnokság második fordulója
Szombaton este kemény viaskodások színhelye volt a régi képviselőház....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98