Dtum
Login with Facebookk
1907 | Március

Parasztlázadás Romániában

Romániából pár hét óta gyanus hírek érkeztek. Antiszemita mozgalmakról beszéltek a hírek; de azoknak senki sem tulajdonított nagy jelentőséget, mert Romániában az antiszemita mozgolódások évek óta ép úgy napirenden vannak, mint a magyar ellenes tüntetések. Romániában antiszemita érzelméből senki sem csinál titkot. Nyiltan hirdetik ott az antiszemitizmust az egyetemi tanszéken ép úgy, mint a falusi iskolában; a templomban ép úgy, mint a csapszékben.


Mindazonáltal néhány év óta megszűnt a romániai zsidó üldözés; miután az antiszemiták, úgylátszik, elég anyagot találtak az üldözésre a görögökben. Csak itt-ott fordult elő kisebb-nagyobb megnyilatkozása az antiszemita érzületnek, midőn egyes zsidómozgalom ellen kellett tüntetni vagy az ellenszenvesebb zsidók ablakait kellett beverni a „lelkes” ifjúságnak.


A vidéken azonban szüntelenül működött az antiszemitizmus, a melnyek szóvivői a falusi papok és tanítók voltak. Sőt beszél a fáma olyan kerületi prefektusról is, a ki nyiltan hirdette a zsidók ellen való gyülöletét. De ennek daczára nem öltött volna nagyobb mérvet faluhelyen a zsidók ellen való gyűlölet, mert az oláh nép józanabb része sokkal jobb és békésebb természetű, mint kaputos izgatói, ha az antiszemita vezérek egy olyan momentumot nem vittek volna be az antiszemita izgatásokba, a mely a könnyen hevülő parasztságot a végsőig fölingerelte.

A romániai parasztság ugyanis épen oly földéhes, mint a mienk, vagy más országoké. Ha földbirtokot nem bir szerezni, legalább bérelni akar földet s a parasztságnak ezt a földéhségét az ottani földbirtokosok ép úgy kihasználják, mint bárhol a világon. A gazdag bojárok sokkal előnyösebbnek találják, ha földjeiket haszonbérbe adják, minthogy maguk gazdálkodjanak birtokaikon. Ezzel jár azután az is, hogy előnyösebbnek tartják, ha egy bérlővel van dolgunk, mint százzal vagy ezerrel, épen úgy, mint minálunk. Egyes gazdagabb zsidók vagy tőkepénzesek kibérlik tehát a bojár latifuniumokat és azután albérletbe adják, természetesen uzsorás árakon. Ez az egyik baj. A másik pedig az, hogy a bérletek után oly nagy a hajsza és a verseny, hogy a parasztság drága pénzért is alig bir bérlethez jutni s maguk a nagybérlők is óriás béreket fizetnek egyes birtokok után, miután rendesen egymásra liczitálnak.


Most főkép a zsidó bérlők és a zsidók ellen folyik a harcz s naponta százával űzik el otthonából a zsidó lakosságot, úgyszólván a hatóság és a katonaság szemeláttára; mert a hatóság úgylátszik rokonszenves a lázadókkal, a katonaság pedig nem szivesen használja a fegyverét a zsidók miatt fajrokonai ellen. Minthogy azonban az egész fölkelésnek nemcsak agrárius-antiszemita, hanem szocziálista forradalmár jellege is van: nagyon valószinű, hogy a lázadók a nem zsidó bérlőket és birtokosokat sem fogják megkimélni, a mint már érkeztek is ilyesmiről tudósítások. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor valószinűleg a kormány is komolyabban fog a rendcsináláshoz látni. Addig azonban még sok szegény zsidó lesz földönfutóvá, a kik vándorbottal kezükben kénytelenek lesznek maguknak új hazát keresni.


Legújabb értesüléseink szerint az elűzött zsidók az osztrák határokon át, leginkább Bukovinába veszik útjokat, a hol legalább ideiglenesen menhelyre és oltalomra találnak.

Az agrár zavargások óriási mérveket öltenek. A parasztok mindenfelé fegyverkeznek és a városok ellen vonulnak. Moldva fővárosát, Jassyt 30,000 fegyveres paraszt valósággal körülzárolta. Az ottani helyőrség gyenge ahhoz, hogy a parasztokkal szembeszálljon. A kereskedők eltorlaszolják üzleteiket, a parasztok betörését a városba minden órában várják. 300 paraszt megtámadta Taszuravi városkát, a hol azonban a csapatok visszaverték őket. Öt paraszt elesett, Cigarusi, Vibolari, Kukuczeni és Terieniben az összes bérleteket felgyujtották.

 

Grodnóban Rosevano ezredes örököseinek birtokát elpusztították. A botusani kerület teljesen felkelt. Botusani várost teljesen elpusztították. Manu tábornok hadügyminiszter mozgósította a hadtestet. A Piatraneaniczi kerületben is nagy zavargások törtek ki. Több mint 200 bérletet elpusztítottak. A tegnapi minisztertanács elhatározta, hogy a rendőri hatalmat az illető kerületekben a katonaságnak adja át. A 9. zászlóaljat Botusaniba küldték. A kamara a hadügyminiszter indítványára két hétre az összes tartalékosok behívását határozta.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:
Szerkeszt?ő kommentár
Zsidók a századfordulón
Lóczy István

Közép-Európa egy részén a zsidóság számára kedvező folyamatok zajlottak a 19. században.
A német és az osztrák törvények az 1860-as években befogadták a zsidóságot a polgárok
közé. Magyarországon az évszázad utolsó harmadára-negyedére teljes állampolgári
jogegyenlőséget kaptak, és az állam nem korlátozta gazdasági aktivitásukat sem. Azt, hogy a
társadalom egy része antiszemita, jelezte többek között az európai hírre szert tett tiszaeszlári
per is, de az állami politika ebben nem vett részt. Törekedett ugyan a zsidóság – és minden
más kisebbség – asszimilálására, de nem alkalmazott korlátozásokat vagy erőszakot. Ennek
megfelelően Magyarországon is gazdag városi közösségek fejlődtek ki, részvételük igen
jelentős volt a pénzügyekben és egyes fontos iparágakban is. Fontos szerepet játszottak a
városok kulturális életében is. A zsidóság azonban nem csak gazdagokból állt, megtalálhatók
voltak minden társadalmi rétegben.

Romániában sokkal kedvezőtlenebb volt a helyzet. Az újonnan megalakult állam egyik
legfontosabb célja a nemzetté válás volt, ami nem vált javára semmilyen kisebbségnek sem.
1866-ban az egyesült Moldva és Havasalföld alkotmánya leszögezte, hogy csak a
keresztények rendelkezhetnek állampolgári jogokkal. Hogy ennek alapvető célja nem
feltétlenül a zsidók jogfosztása volt, azt könnyen beláthatjuk ugyan, ha arra gondolunk, hogy
Romániának főként a török birodalommal szemben kellett biztosítania a függetlenségét, de
ettől még a zsidók (is) jogfosztottak maradtak.

1878-ban a berlini kongresszus nyomására Romániának meg kellett változtatnia ezt a
passzust, de még így is csak arra vállalt kötelezettséget, hogy a zsidók egyénileg kérhetik az
állampolgárságot. A mindenható nagyhatalmaknak így már megfelelt az alkotmány, a zsidók
pedig kérték és kérték az állampolgárságot – és meg is kapták, összesen körülbelül 3500
esetben, 1902-ig. Természetesen a zsidóság Romániában is különböző társadalmi és vagyoni
helyzetű csoportokat jelentett, a nagyvárosok vagyonosabb rétegei mellett nagy számban
voltak közöttük szegények is: gyári munkások, vagy a havasalföldi meg a moldvai falvak
boltosai, akik sokszor ugyanúgy éheztek, ahogyan vevőik.

A zsidók kivándorlását Romániából – és más keleti területekről – tehát több tényező is
ösztönözte. A szegényebb kivándorlók sorsa azonban még akkor is bizonytalan volt, ha az
európai zsidó közösségektől kaptak is némi támogatást.


A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás A romániai parasztlázadás
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98