A munkapárt örömrivalgva szolgáltatta ki Kristóffy Józsefet a játékbank engesztelő áldozatául. Ime az ellenzék részessége, a pinkapénz botrányban, ime a radikális vezérférfiu, aki az általános választójog zászlójának immunitása alatt közvetitői jutalékban utazik: íme a nagy ellenálló, aki titokban üzleti kirándulásokat tett ahhoz a miniszterelnökhöz, akivel élet-halál harcban állani látszott.

A Kristóffy szerepe semmi esetre sem felemelő: az ő bukása egyike a nagy csalódásoknak, amelyeket a közélet vezető férfiai a magyar közönségnek bőven ajándékoznak. Ennek ellenére azonban humorosan kell, hogy bélyegezzük azt a zavart és számító törekvést, amelylyel az igen tisztelt munkapárti Samukák az ellenzék folyószámlájának terhére akarják írni a volt darabont-minisztert. Miért?

Kristóffy évtizedeken át a volt szabadelvű pártot szolgálta, képviselője és főispánja volt s a nemzeti ellenállás idején egyenesen késremenő harcban állott az ellenzékkel. A választójogért való harc alig hozta közelebb Kristoffyt volt ellenfeleihez, ellenben köztudomásu tény, hogy Lukácsot Kristóffy segitette a miniszterelnöki székbe, amaz igen magas összeköttetései révén, amelyek ma már ugyan meglehetősen ellanyhultak, akkoriban viszont még sulyt adtak szavának és véleményének.
Lukács Kristóffy kreaturája volt, természetes tehát, hogy nem feledkeztek meg egymásról későbben sem. Nem értjük azonban, hogy Kristóffynak Lukácscsal való intim összeköttetései az alatt az idő alatt, amikor az ellenzék a legélesebb küzdelemben állott vele, miért volna egyértelmű azzal, hogy Kristóffy közvetítői tevékenysége egyszersmind az ellenzék kompromittálása?

Kristóffyhoz az ellenzéknek semmi köze és bármennyire is sajnáljuk, hogy a radikális választójog egyik előharcosa valószinűleg végleg eltünik a szinpadról, meg kell megállapítanunk, hogy vele is a munkáspárti rendszer mondott csődöt és Lukácsék egyik illusztris üzlettársáról hullott le a lepel.

Az ellenzéknek semmi köze a munkáspárti Samuk tetemrehívásához , a munkáspárt ellenben levonhatja azt a következtetést belőle, hogy aki az ő elemi iskoláját járta s az érettségi terhes, soha nem tud megszabadulni attól a miliőtől és azoktól az erkölcsöktől, amelyek közt merész tudásba zökkent. A Kristóffy napja végleg leáldozott, de utolsó kétes sugarai is azt a dohos és sötét ködöt teszik kirivóvá, a mely a munkapárti többség képében a magyar közéletre ráfekszik. Ezt a ködöt ki kell irtani, akárkinek az életébe kerül is. Pusztuljanak azok, akik nem szeretik a világosságot és a sötétben ólálkodnak ősi gondolatával mindenkit magukkal akarnak rántani a mocsárba, akik fehérek és tiszták.