Mikor künn a mezőn elkezd a hó szép lassacskán szállingózni, csendes megelégedéssel szemléli a gazda a jól befűtött szobája ablakából, örül a szíve, hiszen olyan jó lesz a lehulló szép fehér takaró, fagycsípte vetéseinek, olyan vígan kitelelhetnek annak védő enyhe alatt. Nézi, nézi, a mint egy hópehely a másik után ereszkedik le a földjére, mindegyik szem egy-egy biztatás arra, hogy a vetésnek tavaszig nem esik baja.

De nem kevesebb örömet okoz a hóesés annak a sok szegény embernek is, a kik télire is a fővárosba szorultak. Ezeknek csak igazi áldás a hó s nincs az a gazda, a ki nagyobb örömmel fogadná az első lefelé hulló fehér pelyhet, mint ezek a szegény emberek. S mentől sürübben esik, mentől jobban sietnek esernyőik alatt a fényes utczákon a jól öltözött urak és hölgyek, annál megelégedettebb ábrázattal szedik össze a szerszámaikat a didergő szegény emberek: - Hála isten! esik a mi kenyerünk! S bizony kész kenyér is nekik az a szép, fehér, csillogó hó. Mert hát a vidéken ott hagyják a havat, a hova leesik, rábízzák az enyhe időre, tavaszi napsugárra, hogy takarítsa el onnan, de a fővárosban ez is máskép van. Nincs itt maradása a hónak.

A mikor leesett, azonnal neki állíttják a munkások százait, a kik lapáttal, seprűvel nekiesnek, halmokba rakják, aztán pedihg szekéren kihordják s beleforgatják a Dunába, a miért esténként jó napszám üti a markukat s telik kenyérre, sőt szalonnára, kolbászra és sonkahulladékra is. Igaz, hogy egy kicsit rontják a keresetet a hóekék, a milyen sok van már a fővárosnak. Ezek bizony gyorsan végigsöprik az utczákat s hamar barázdába kotorják a hótömeget, de azért kézimunka is sok kell.Hiszen egy-egy valamirevaló hóesés kitakarítása 20-30 ezer forintba kerül s némely havas esztendőkben 100 ezer forinton felüli a főváros hótisztítási költsége. Ezért mondják az utczákon ácsorgó szegény emverek, ha sűrűn szürke fellegek gyülekeznek az égen: " Hej csak adna az Isten mentől több havat!"