A tudományok és a technika sodró lendületű fejlődése a társadalomtudományokra sem maradhatott hatástalan. Kant 1804-ben halt meg és örökül az új századra transzcendentális idealizmusát hagyta, azzal a központi elgondolással, hogy a szellem több a valóságnál. Utódainál (Fichte, Schelling, Hegel) a gondolkodó elme már nem csak szemlélője a világnak, hanem alkotója is és csak az a valóságos, ami ésszerű.

Marx megpróbálkozott azzal, hogy Hegelt „a feje tetejéről a talpára állítsa” és ennek jegyében megfogalmazta, hogy az anyag jelenti az objektív valóságot s a tudat csak ennek tükröződése. Ez a gondolat elég volt arra, hogy a rohamosan fejődő természettudományokkal karöltve háttérbe szorítsa az idealisták fellegekben járó természetmagyarázatát és megszülessen egy újfajta társadalomtudományos koncepció. Franciaországban Comte pozitivizmusa, Angliában Spencer evolucionizmusa határozta meg innentől a társadalomtudományi gondolkodás jellegét.

Határozottan elválasztották egymástól a megismerhető és a megismerhetetlen világát és kinyilatkoztatták, hogy bármiféle tudománynak csak a megismerhető világ lehet vizsgálati alanya. Minden kutatásnak, a társadalomtudományinak is, a természettudományok vizsgálati és bizonyítási módszereit kell alkalmaznia – és ezzel a gesztussal megszületett a szociológia.

Mint a korabeli „találmányok”, az új tudomány is lelkes hívekre és követőkre talált s a korábbi jól bevált, ámde megcsontosodott módszerek helyett számos alkalmazási formában bukkant fel itt is, ott is.

A századforduló oktatásügye (akkor még) nyitott volt az újításokra, be is vezették a szociológiai módszereket az oktatásban, például kérdőívek és felmérések formájában. A kérdések mai szemmel nézve naivnak tűnnek ugyan (Láttál-e méhecskét a virágon? Jártál-e harmatos fűben?), de a módszerek… Azok igazán mindenben megfelelnek az új tudományos kihívásnak! Ügyeltek a kérdések azonosságára, az egyöntetű kódolásra (helyes, helytelen, semmi), a személyiségi jogokra és a gyermekek életkori sajátosságaira is. Sajnos a végrehajtásról és az eredményekről mit sem tudunk, de a tervezet profi munka volt!

Az új módszerek gyors elterjedését – a praktikumon túl – egy új tudományos fórum, a Huszadik század köre is támogatta, ami szintén az 1900-as év szülötte. Folyóiratot alapítottak, műhelymunkákban újabb és újabb kutatásokat végeztek, megvilágítottak és felvilágosítottak; terjesztették az új eszméket és módszereket.

Mára már mindennapos, hogy különféle felmérésekkel, kérdőívekkel bombáznak bennünket, úton –útfélen, levélben, telefonon, szabadidőnkben és az iskolákban. Kár, hogy már senkit nem az érdekel, hogy láttunk-e már szivárványt?