Az "Auróra" irodalompártoló kör estélyt rendezett e hó 17-ikén, mely alkalommal Jókai Mór érdekes felolvasást tartott a régi pesti életről, többek közt arról, hogy mikép szoktak volt hajdanában a különféle utczai árusok énekelgetni s portékáikat kínálgatni. Olasz városok nyüzsgő zajából, zűrös-zavarából, - mondta Jókai - ha visszakerül az ember Budapestre, meglepi a csend.. Nem így volt ez régen, mikor én Pestre fölkerültem ügyvédbojtárnak, a kit akkor még jurátusnak hívtak. Korán reggel a millimári (tejárus) volt az első, ki az alvókat felriasztotta, azután jött a homokáruló "Sand kauf!" ( homokot vegyenek!) kiáltotta. Nagy szükség is volt arra, mert bizony nem viasszal, kenték még akkor a padlót, hanem apró finom homokkal hintették be. De tiszta is volt ám! A mint a népdal mondja:

Hogy itt a tisztán,                                                                                           
A padló deszkán
Nem leszek többet
Nyoszolyólány.
Nem ülök többé
A föveny mellé.
Ha leszek, leszek,
Menyasszony leszek.
Ha ülök, ülök
Vőlegény mellé.

Elmondta ezután: hogy énekelgetett hajdan a handlé, a drótostót, az üveges, a krumpli-, szalma-, mészáruló; mind németül, vagyis inkább romlott német nyelven. Hanem már az olajos asszony magyarul zengedezte utza hosszat, hogy: olaj, olaj!
A köszörűsök is magyarul kiabálták:

Két garas - éles,
Egy garas - fényes.

Vízvezetéknek még akkor híre sem volt s dunavizet használt a főváros lakossága, a mit a dunavizes emberek kínálgattak mindenfelé, svábul harsogtatva hogy: "Donauwass!" (Dunavizet vegyenek!) Férj és feleség együtt kiáltotta, néha, hogy tökéletes legyen a trió, a gyerek is belekornyikált.
Rokonszenves alak volt a sipoló rongyász. Tilinkót billegetve járta a házakat:
Ho - osz !
Ringyet - rongyot
Kender - konczot
Üveget - csontot!

A gyerekek is nagyon szerették, adott nekik rubintos gyűrűt - ólomból. Nem is ugatták meg a kutyák.
De a legnépszerűbb volt a városban az a fehérkötős legény, a ki azt kiáltotta nagy garral: "Warme Wurst! (Meleg virslit!)" Rávették végre, hogy magyarul kiáltson. Így tette: "Tüzes, meleg, forró, lánggal égő kolbász!" - Jól emlékszem még rája. Csakhogy a városkapitány hamar betiltotta, mert a kiáltásának a dallama egy régi liturgiai énekhez hasonlított. Vándor-komédiás csapatok is vonultak végig az utczán. Elöl a kétpúpú teve, aztán a bohóczok gyalog és a tenyerükön, majd a primadonna, végül az ezermester, a ki hétféle nyelven tud, így kínálja portékáit potom áron, de fogat azt ingyen is húz!

A Városház-téren naphosszat a verbunkos járta: "Csapj fel öcsém katonának!" A kinek a fejébe nyomták a csákót, azt vitték is mindjárt.
Déli tizenkét órakor bömbölő gulyákat terelnek a mészárosok a széles utakon, nagy szelindekek kíséretében. Az egyik elszabadúl, nosza felzúg a kiáltás: "Fogd a fülét!" Vissza is hozzák a szelindekek az utczanép óriási zsivaja közben.
A kinek még több lárma kellett, kimehetett a Dunapartra. Kofaasszonyok lármája hangzott ott, a czölöpverők kopogása, a Dunán fölfelé menő hajók fullajtárai nógatják a lovakat, búg a kürt s ezer más zaj vegyül a lármába.
Délután a polgári zenekar vonul végig az utczán: előkelő halottat kísérnek kifelé a "Don Sebastian " kardalával visszafelé a "Meghalt a cselszövő"-vel.
Kilenczkor este a Zapfenstreick( takarodó) hangzik végig az utczán, a mire ezt az ismert nótát éneklik:

Haza,haza, jó katona,
Otthon vár a jó vacsora!

Ez azonban nem igaz. Azért így is énekelték:

Kenyeret, kenyeret,
Kettőt, kettőt,
Csontot, csontot,
Másfél fontot.

Ez legalább valószínűbb volt.
Éjszaka aztán szép lány ablakánál hangzott az éjjeli zene, huzta a czigány a vagabundpolkát minden ablaknál. Éjfél felé kijöttek a Zrínyiből a jurátusok. AZ Ó du lieber Augusztin nótájára énekelték:

Hát isten neki:
Szokjunk rá, járjunk rá
A német tánczra
Ugyis már régen
Rászedtek, rávettek
A szolgalánczra.

De most jönnek a szabólegények is. A korcsma nyitott ablakán kihangzik a nótájuk:

Attila, Lehel, Árpád,
Elmult dicső unokád.

Micsoda? Szabólegények merészkednek Árpádról énekelni? A jurátusok azért is német nótára gyújtanak, a mivel amazokat bosszantsák. Erre kirohannak a szabólegények s lett szörnyű verekedés.
De jön a városi hajdú, dobot perget: tűz van. A verekedők is nyomába erednek tüzet oltani. Így csendesűl el a város. Csak a dunai vízimalom zakatol még, a békák brekegnek, s időről-időre az őrálló katona kiáltja: "Halt, wer da!" Élénk tetszéssel fogadták a jelenvoltak a költő kedélyes előadását, egyszersmind pedig mindenki önkénytelenül is arra gondolt: mily nagy változás ment végbe félszázad óta a magyar főváros életében!