Dtum
Login with Facebookk
1900 | Május

Meghalt Munkácsy Mihály

Meseszerű az az életpálya, melynek utolsó állomáspontja az endenichi szomorú intézet lett. Az elszegényedett úri család sarja asztalosműhelybe kerül, de nem elégszik meg a bútorok egyszerű befestésével, hanem ékes rózsákat és tulipánokat is fest rájok, a mint épen a képzelődése diktálja.

 

Ebből a gyerekből piktor lesz, - mondják a kisváros szakértői és Lieb Mihály (mert ez volt eredetileg a Munkácsy neve) anynyira hisz a jóslásban, hogy most már nemcsak virágokat pingál, hanem a mestert és a mesterné aszszonyt is lerajzolja, lerajzol mindent, a mi a szemei elé kerül. Sőt többet tesz: fölkeresi Szamossyt, a jónevű rajztanítót s órákat vesz tőle, hogy megszerezze magának a szükséges első ismereteket.


Mikor a hatvanas évek közepén Pestre jön, s Harsányi Pált, a Képzőművészeti Társulat igazgatóját fölkeresi, még teljesen dilettáns ugyan, de kisérletei elárúlják a nem közönséges tehetséget. Bécsbe első festményeinek árán útazik, s midőn vágya nemsokára tovább, Münchenbe viszi, s ott Wágner Sándor mellett képezi magát, a "Húsvéti locsolás"-sal lepi meg ismerőseit, melyen az alakok már szerencsésen jellemzett magyar parasztok.


A "Siralomház" már elsőrangú alkotás, fényes kiindúlási pontja a sikerekben, diadalokban és ünnepeltetésekben gazdag művészpályának. A képért nagy árat fizetnek, festőjét a követelő francia kritika magasztalja, s a nevét a legnagyobb mesterek nevei között kezdik emlegetni.

 

Minden újabb kép újabb diadal, rohamosan emelkedik magasabbra és magasabbra, föl egészen ama csúcspontig, melyet már a világhír vesz körül ragyogó sugaraival. "Milton"-ját a történelmi genre csodás tökélyű alkotásának ismerik el, "Krisztus Pilátus" előtt-jével a vallásos festészetet kelti új életre egy kritikával és kétkedéssel teljes korszakba; a modern életből vett salon-képei, melyeket nagy munkáinak alkotása közben, úgyszólván csak szórakozásképpen festett.

 

E művek páratlan népszerűséget és elismerést szereznek nevének. Midőn egy-egy nagyobb alkotásával megjelenik közöttünk, honfitársai fejedelmet megillető ünnepléssel fogadják; kiállításainak megtekintésére távoli vidékek lakossága is Budapestre zarándokol; külföldön a legfinynyásabb ízlésű amateurök rendkívül nagy árakat fizetnek legkisebb vásznáért is.


  És a szegény asztalos inasból lett világhírű képíró mindezen ünnepeltetések között sem érzi magát egészen boldognak. A fényes párisi palotából a magyar pusztákra vágyik, melyeknek tőről metszett lakosait, fiatal korának barátait, az előkelő szalonokban hiába keresi.

 

Csak haza, csak haza! cseng a fülébe mindenfelől, s mikor egy fenkölt gondolkozású államférfiú megtalálja a módot is arra, hogy a mester vágyakozása teljesedésbe mehessen, megkönnyebbülten lélegzik föl, mintha csak egy nehéz álom lidércznyomását rázta volna le magáról.

 

A mikor az ezredévi ünnepélyekre megjelen közöttünk, mindenki tárt karokkal fogadja, mert hiszen most már a mienk, a mienk osztatlanúl. S az örömnek, az ünnepeltetésnek eme napjaiban egyszer csak félelmes erővel keríti hatalmába egy régi lappangó baj.

 

Izgatottsága fokról-fokra nő, az ünnepélyek vidám zaja kiállhatatlanná válik reá nézve, menekülni kénytelen a magyar fővárosból s néhány hét múlva megérkezik külföldről a mindenkit lesújtó szomorú hír, hogy Munkácsy számára egy németországi gyógyintézetben kellett keresni menhelyet.


A mint az endenichi intézet kapuit átlépte, már éreztük, sőt tudtuk, hogy elveszítettük őt örökre. A mi ezután következett, már lassú haldoklás volt, elszomorító, kinos befejezése a fényes pályafutásnak.

 

Most már megjárta a szenvedésnek Golgotháját, s átköltözött a halhatatlanságba. A gyász első napjaiban hiába való törekvés volna fejtegetnünk, hogy voltaképen mit is veszítettünk Munkácsyban.

 

Annyit azonban minden magyar embernek éreznie kell, hogy ezzel az Isten különös kegyelméből való művészszel a magyar lélek erejének és fényének egyik leghatalmasabb hirdetője szállt sírba. Munkácsy Mihály nemcsak saját hazájának volt egyik legnagyobb dicsősége és büszkesége, hanem egyúttal a művészetek általános történetének is olyan alakja, ki magának a legnagyobb mesterek mellett szerzett helyet.


  Az Ecco homo az utolsó nagy munkája Munkácsynak. Mint a bibliai képek mindegyike, ez is mélyen megható kompoziczió; de a mester végzetes betegsége már nyomokat hagy a nagy vászon egyes részein. Az alakok ingadozók, az ecsetkezelés nem mindig biztos, a légtávlatok itt-ott hiányzanak.

 


Mikor ezt a képet külön pavillonjában először láttam, a végzet sötét árnya már ott lebegett Munkácsy felett. Némán, földre szegezett, révedező szemekkel állt a pavillon egyik sarkában, jóformán ügyet sem vetve arra, a mi körülötte történik.

 

Kezet nyújtott és álmatlanságról, kimerültségről kezdett panaszkodni. Biztattam, hogy az egész csak múló baj, s a mint az utolsó napok erős izgalmait kiheveri, majd minden jobbra fordul.Megrázta hatalmas, bozontos fejét s balkezével egyet legyintett.

 

Valami fájdalmas lemondás nyilatkozott meg ebben a mozdulatban. Mintha csak előre látta volna, a min nem sokára bekövetkezett: nem akarta áltatni magát hiú reményekkel.Soha nem felejtem el ezt a talalkozást,s most mikor a mester hosszas haldoklása véget ért, az a sápadt arcz és révedező tekintet újra megjelenik előttem.

 

De ma már glóriafény veszi körül a megtört szenvedő alakot, kinek örök élet, örök dicsőség, halhatatlanság jutott osztályrészül.

Szana Tamás cikke

<<
<
1
2
3
4
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Munkácsy Mihály a halottas ágyon Munkácsy Mihály ravatala Munkácsy Mihály temetése
Cikk-ajánló
A hónap rövidhíreiből A hónap rövidhíreiből
Értesülésünk szerint a kamarai titkároknak Szterényi kereskedelmi...
Benes lapja a magyarokat arcátlanoknak nevezi Benes lapja a magyarokat arcátlanoknak nevezi
A csehszlovák külügyminiszterium félhivatalos lapja, a "Ceske Slovo"...
Mi újság?
Hírek, érdekességek a tudomány és a technika...
Magyarázom a merényleteket (Ludas Matyi )
Még az utolsó jajkiáltások el sem hangzottak Izbugyafalván,...
A tűzhányóhegyek világából A tűzhányóhegyek világából
K. Sapper kiváló német természettudós két vaskos kötetben tette közzé...
A nagy foot-ballett akkordjaiból A nagy foot-ballett akkordjaiból
A pártok... Szerelmi kettős... Zöld-fehér...
A tőrdöfés-elmélet
A Ludendorff és Hindenburg hadvezetése által meghirdetett utolsó nagy...
A rádium felfedezése 3.rész A rádium felfedezése 3.rész
1898 április 12-én az Akadémia ülésén felolvasták Madame Curie...
Világitási és üzemi korlátozást rendelt el az Elektromos Müvek igazgatósága Világitási és üzemi korlátozást rendelt el az Elektromos Müvek...
Budapest világitási ellátásában váratlan és nagy nehézségek támadtak....
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98