Félgyarmatról akkor beszélünk, ha egy ország formálisan független marad, de a fejlett nagyhatalmak beavatkoznak belügyeibe, előnytelen szerződésekre kényszerítik.

A félgyarmat további jellemzője, hogy itt a megszokott „egy gyarmatosító – egy gyarmat” séma helyett két vagy több, egymással hol együttműködő, hol versenyző vagy súrlódó, olykor háborúzó gyarmatosítót találunk. Ilyen pl. Perzsia (a mai Irán) ahol britek és oroszok, vagy a Török Birodalom, ahol németek, oroszok, britek és franciák hatolnak be.

Kína túlságosan nagy területű és sűrűn lakott volt ahhoz, hogy egyetlen ország elfoglalhassa.

Ezért kis darabokat csíptek le belőle: Portugália Makaót, Nagy-Britannia Hong-Kongot, Oroszország Porth Arthúr kikötőjét. A két ópiumháborúban szövetséges angolok és franciák kényszerítették rá akaratukat a keleti óriásra: Kína kénytelen-kelletlen beleegyezett a szabad ópiumkereskedelembe, és megnyitotta néhány kikötőjét a nyugati hatalmak előtt. (A kínai uralkodó és a kormány nem azért vette fel a kesztyűt, mert alattvalói egészségi állapotáért aggódott, hanem azért, mert az ópiumért ezüsttel fizettek és az ópium-kereskedelem kiszívta az ezüstöt az országból.) A félgyarmati sors és a kollektív nagyhatalmi fellépés legjellegzetesebb esete a boxerlázadás.

-y-n