Dtum
Login with Facebookk
1901 | Augusztus

Franczia költők anthologiájából

A Kisaludy-Társaság kiadásában most megjelent Anthologiából

A Magvető


Írta Hugó Viktor, fordította Szász Károly.

Alkony van, itt a pillanat;
Tornáczomról nézem merengve,
A munka végét még a nap
Hogy aranyozza meg lemenve.

A földeket már éj fedi;
De még kisérem méla szemmel:
Teli marokkal hogy veti
Magvát egy rongyos öregember.

Magas körrajza feketén
Kinyúlik a mély barázdából;
Munkája boldog végzetén,
Látszik mily erős hitet ápol.

Jár-kél a sík mezőbe szét,
Jő-megy, s a magvat egyre szórja;
Csak zárja, nyitja jobb kezét...
Elnézem egy hangot se szólva.

Az árny kibontja szárnyait
Halk suhogással, s a vetőnek,
Föl a csillagok jártáig,
Kézmozdulási fölvetődnek...



A kis harang és az öreg harang


Írta Lachambeaudie Péter, fordította Radó Antal.


A notre-dame-i vén toronyba'
Apró harang szólt csengve- bongva.
Hítt mindenféle kis meg nagy misére,
Proczeszsziót kísére -
S a többi. Ám nagy ünnepély ha folyt:
Nem szólott. Épen a szomszédja volt
A Notre - Dame öreg harangja,
A melynek régen csendült már a hangja,
Csak függött méltósággal,komolyan.

Szólt egyszer öcscse: "Ilyen-amolyan!
- Igy sérti az orczátlan - mit lopod,
Te vén here, lebzselve a napot?
Míg egyre cseng az én ütőm -
Tunyálkodol te rémítőn!"

E rákezdi az öreg harang
S zúg az ekho fönt s alant:
"Igaz biz öcsikém,
Nem szól sűrűn igém.
De hogyha szól: a honnak gyásza van,
Vagy a királynak násza van:
Közeleg egy nagy veszély,
Vagy győz egy hadvezér;
Egy szóval: nyelvem, hogyha leng -
Nagy dolgokat jelent!"



Sápadt esti csillag
(Részlet a "Le saule czimű hoszszabb költeményből)


Irta Musset Alfréd, fordította Vargha Gyula

Sápadt esti csillag, te más hon követe,
Ki átragyogsz az est fényszőtte fátyolán,
Azúr palotádból, a menny kék távolán,
Miért tekintsz a földre te?


A zápor elvonult, elhallgatott a szél.
Az erdő a pusztán hűs harmattól remeg;
Az éji pille már csapongva tánczra kél,
A balzsamos mezők felett.

Az alvó föld mi bűvel hat terád?
De már hanyatlani látlak a hegytetőn;
Mélán mosolygva futsz, te bánatos barát,
S fényes tekinteted kialszik reszketőn.

Szép csillag, ki leszállsz a zöld halom megett,
Te bús ezüst könycsepp az Éj gyászköpenyén,
Kit a pásztor nem győz csodálni eleget,
A mint nyája után lassan, ballagva mén, -
Csillag, a végtelen éjben hová sietsz?
A parti nád között ágyat keressz talán?
Vagy fényesen, midőn a földön semmi nesz,
A mély vizekbe hullsz, s gyöngyként merülsz alá?
Oh! ha meg kell halnod, míg elmerítenéd
Szép szőke hajad a tenger hullámaiba,
Mielőtt eltűnnél, állj meg egy perczre még; --
Ne szállj le az égről szerelem csillaga!

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98