NOBEL ALFRÉD, a nitroglycerin, a dinamit, a füst nélküli lőport, az aczélbronz s egyéb fontos anyagok fölfedezéséről hires svéd vegyész végrendeletében vagyonának jelentékeny részét egy nemzetközi pályadijra hagyta.

Öt, egyenként 150,000 svéd koronás dijat tüzött ki (magyar pénzben körűlbelűl 200,000 korona), melyek egy-egy fizikusnak, vegyésznek, orvosnak adandók, a kik a legfontosabb fölfedezéseket tették szakmájukban, a negyedk ily dij egy irónak, a ki a legjelentősebb idealista irányú művet irta s végül az ötödik dij annak, a ki legtöbbet tett az emberek közötti testvériség és béke előmozdítására.

A végrendeletben határozottan ki van jelentve, hogy nemzetiségi különbséget nem szabad a jutalmazandók közt tekintetbe venni. A dijak kiadására jogosult testületekül Nobel a svéd tudományos akadémiát, mely a négy tudományos és irodalmi dijat, és az országgyülést, a Storthingot, mely a béke-dijat itéli oda, nevzete meg. Csak azok kaphatnak dijat, a kiket nemzetük valamely tudományos testülete, egyeteme, akadémiája ajánlott. A dijakat az idén adták ki először és hat kiváló tudóst és irót tüntettek ki.

A költői dijat a francziák legjelesebb élő lyrai költője, Sully Prudhomme kapta, kinek művei közül sokat műforditások révén a magyar közönség is ismer. Sully Prudhomme Párisban született 1839-ben. A Bonaparte-lyceumban tanult kitünő sikerrel, majd a polytechnikum hallgatója lett.

Családja kivánságára a creusoti kohóműveknél nyert alkalmazást, de csakhamar visszatért Párisba s a jogra iratkozott be. Hajlamának azonban ez az élethivatás sem felelt meg, búcsút vett tőle s iróvá lett. Az úgynevezett parnassusi költői iskolához csatlakozott, melynek feje Leconte de Lisle volt s kitünő tagjai Coppée és Heredia.

Sully Prudhomme lelkének egyik legjellemzőbb sajátsága az igen nagy, csaknem női érzékenység s az elérhetetlen eszmény után való sovárgás. Szeret elemezni, mint a hogy költészete általában nagyon hajlik a bölcsészet felé, s elméje örömest merül a philosophiai gondolatok mélységeibe. Mint a más három nagy parnassusi költő, ő is mestere a leirásoknak.

Tolla alól meglepő elevenséggel kelnek ki a képek; de nem használ kápráztató rímeket: egyszerű, természetes s épen ezzel éri el a legnagyobb művészi hatást. Verseiben a forma tökéletessége az érzelmek nemességével s az eszmék mélységével párosul. Húsz év óta tagja a franczia akaémiának, a becsületrend commandeurje s a rend tanácsának tagja. Élete munkában, tanulmányban folytl le, a világ zajától szerényen félrevonúlva.

Szintén párisi ember, Passy Frigyes kapta meg a békedijat. Passy tanulmányaira nézve közgazdász, tagja az akadémiának. Képviselő is volt. Nevét főleg a humanizmus eszméinek lelkes és fáradhatatlan terjesztésével tette ismertté. Ő alapította a nemzetközi békeszövetséget, a békebarátok társaságát; kedvezményezője és lelke volt az örök béke érdekében megindúlt minden mozgalomnak.

Passyval megosztva kapta a dijat a genfi Dunanat Henry, a kinél többet senki se tett a háború borzalmainak enyhitésére. Dunant 1828-ban született; atyja városi árvagyám volt Genfben. A jótékonyság iránti érzékét már a szülői házból vitte magával az életbe.

Huszonegy éves volt, a mikor még csak határozatlan alakban, felmerült benne egy nagy nemzetközi szövetség eszméje, mindenféle szerencsétlenség enyhítésére. Az 1854-iki keleti háború borzalmai, a Sebastopolnál elesettek s betegségekben elpusztultak óriási száma, a tábori élelmezés hiányosságai nagy hatással voltak Dunantra.