Még egy másik kérdés is fokozta a pártéletünkben ez idő szerint észlelhető forrongást: egy u.n. agrárius párt megalakitásának kisérlete. Régóta mozognak nálunk az u.n. agráriusok, vagyis a földmivelési érdekek előharczosai. Az országos gazdasági egyesület a központja ennek az agrárius mozgalomnak, melytől bizonyos jogosultságot megtagadni nem lehet.

Nem arról van szó, hogy vajjon a földmivelés érdekei és pedig az eddiginél hatályosabb védelemben és ápolásban részesüljenek-e, mert erre nézve alig van különbség a pártok felfogása közt, s valóban a kormány és a törvényhozás már évek óta sokkal többet tesz e téren, mint a mennyit régebben tettek. A mezőgazdaság a tengerentuli országok versenye folytán nehéz helyzetbe jutott.

Hogy tehát most sokkal hatásosabb támogatásra szorul, mint azokban az időkben, mikor 12 sőt 15 forint volt egy métermázsa búza ára, az kétséget nem szenved. Csakis arról van szó, szervezkedjenek-e az agráriusok, mint külön párt? Czélszerü-e, hogy különválva a létező országos pártoktól, egy külön agrárius párt alakuljon? A kormány álláspontja az, hogy ily külön párt alakitása mezőgazdasági szempontból nem szükséges, mert minden, a mi a mezőgazdaság érdekében megtehető, kell hogy megtörténjék ilyen párt nélkül is, s hogy ez meg is történhetik, azt a mostani földmivelési miniszter eddigi müködése s az országgyülés valamennyi pártjának a gazdaosztály érdekeit mindenkor méltányló magatartása is bizonyitja.