Nevezetes uj évet ünnepel jelenleg a világ, mert az 1901-ik év egyuttal kezdete a huszadik századnak is. Sokat vitatkoztak róla, vajjon 1900-zal, vagy 1901-el nyilik-e meg az uj század, de a többség a mellett van, hogy a tizenkilenczedik század csakis az 1900-ik évvel vált teljessé.

Legyen azonban bármikép a dolog, annyi bizonyos, hogy nem pillanthatunk vissza kedvező évre. Az aratás csakis közepes volt, s ennek értékét is nagyon leszállitották a nyomott terményárak. Egy túlnyomólag földmivelő országban, a minő Magyarország, ez a közgazdasági helyzetre nézve döntő. De az ipar és kereskedés terén is szomoru pangás uralkodik.

A vállalkozási kedv megszünt, uj vállalatok nem alakulnak, a régiek is megszoritják tevékenységüket. Legjellemzőbb erre nézve az az ezer és ezer munkanélküli munkás, kik fővárosunk utczáit ellepik s csak könyöradományok tömeges osztogatása által menthetők meg a legvégső inségtől. A kormány és a főváros inséges munkák elrendelésével igyekszik enyhiteni a nyomort. De korlátolt pénzeszközeik mellett ezek sem tehetnek sokat. Az a pár millió korona, melyet ily munkákra fordithatnak, csak egy csepp a tengerben.

Nevezetes esemény, mely a mostani évfordulónál végbemegy, a népszámlálás. A müvelt államok, kevés kivétellel, minden uj évtized első napján ejtik meg a népszámlálást. Ezt az alkalmat egyúttal számos oly adat gyüjtésére is felhasználják, mely a nép vagyoni és kereseti viszonyaira s társadalmi helyzetére világot vet s irányadásul szolgálhat a közjóllét emelését czélzó állami intézkedéseknél. Mindnyájunk érdekében áll, hogy az adatgyűjtés minél kimeritőbb és megbízhatóbb eredményeket szolgáltasson.