Amerika, mit tudjuk, a „legek országa”. Az 1900-as évek elején itt épült ki a leghosszabb vasúthálózat s ez a rendszer jegyezheti minden idők legnagyobb vasúti késését is.

1900 szeptember 18-án, 11 óra 30 perckor elindult egy vonat a Gulf & Interstate Railway (Öböl és Államok közötti Vasút) Beaumont állomásáról (Texas állam), hogy megtegye a 113 kilométer távolságot Port Bolivarba. Az utat eredetileg 2 óra 25 percesre hirdette a menetrend, ám a szerelvény csak hét év késéssel futott be az állomásra! S csodák csodája, még ültek rajta az eredeti utasok közül jónéhányan!

Mivel Amerikáról van szó, azon sem csodálkoznánk különösebben, ha túsz-szedők vagy holmi fekete lyuk rosszindulatú játéka lenne a dolog, de ebben az esetben „csak” a természet erői fogtak össze a vasúttársaság és a technika ellen.

A szerelvény ugyanis 53 kilométer megtétele után, High Island-nél egy óriási árvízbe került, ami mérföldeken át elmosta a pályát. Az utasokat és a személyzetet szerencsésen kimentették, de a vonat a víz fogságában maradt mindaddig, amíg a korábbi csődbe ment társaságot át nem vette az Atchiron, Topeka és Santa Fe Vasút. Az új tulajdonos újra megtisztította az utat, lefektette az új pályát, s még a régi szerelvényt sem hagyta veszni.

1907 szeptemberében a még mindig a régi sínek maradványain veszteglő kocsikat átvizsgálták és a szükséges javítások után a mozdonyt újra felfűtötték, s a vonat szerencsésen befuthatott a célállomásra.

S hogy az eredeti utasok hogy kerültek a vonatra? Természetesen jelen kívántak lenni az ünnepi eseményen s tiszteletjeggyel és emléklappal fölszerelkezve befejezték útjukat a „fogság” helyétől a végállomásig.