Több száz darab festményt és szobrot állítottak ki az október 20-án megnyíló tárlaton. A nagyközönségnek Kadocha-Lippich Elek minisztériumi osztálytanácsos ajánlotta figyelmébe. A kiállító térben jellemző anyaghasználat alapján csoportosították a kiállítás képeit. A legfrissebb szemléletű műveket a harmadik teremben helyezték el, ahol a Hollósy iskolához tartozó művészek állítottak ki.

A legelső teremben a grafikai műfajok szerepeltek, a második és negyedik teremben tempera- és olajképanyag volt látható. Korabeli híradások kiemelték Stettka Gyula Budapest sorozatát, ahol a festő mint tájkép- és városképfestő mutatkozik be. Kiemelt színvonalú művek voltak Markó Ernő és Olgyai Ferenc atmoszférikus képei is.

A Nemzeti Szalon kiállításai később, a század nagy részében Csipkerózsika álmot aludtak, majd a század utolsó évtizedében újraéledt a régi, már majdnem elfelejtett gondolat.

Sajnos az újraélesztés nem volt túl sikeres, ugyanis vidéki iskolák nélkül került megrendezésre, így Budapest Szalon lett belőle. Hiányoztak a vásárhelyiek, Nyugat-Magyarország jeles mesterei is. Ez az újraértelmezett Nemzeti Szalon elvesztette azt a varázsát, ami létrehozásakor még megvolt.