Dtum
Login with Facebookk
1902 | Február

Vágó Pál festménye a szegedi árvízről

A szegedi közművelődési palota könyvtára, múzeuma és képtára egyre szaporodik kincsekben. E képtárban foglal majd helyet Vágó Pál festménye is, az „árvizkép”, a hogy a szegediek nevezik, melyet a város annak az emlékére festett, hogy a romba dőlt várost meglátogatta Ő Felsége a komor napok alatt, s kimondotta a magasztos jelszót: „Szeged szebb lesz, mint volt.”


A vasúti töltés távirói oszlopától a régi kis sánczpartig látszik Vágó Pál képén a vízbe hanyatlott Szeged. Merre a szem ellát, úszik minden, alig maradt épen nehány épület. A zavaros viz tajtékzik még most is, hullámzó hátán menekülőket emel: aggokat, ifjakat, nőket, gyermekeket vegyest.

 

Egy roncsokkal boritott magaslaton áll a király, részvéttel nézve szét a bútortörmeléket hordó szennyes áron, melyből a regattisták, s a pontonokat kezelő katonák mentik az emberi életet s a még használható tárgyakat.


Ő Felsége mellett ott áll Kreminger prépost, az ősz pap, a régi Szeged egyik tipikus alakja, a prépost mellett Pálffy Ferencz polgármester. Ott láthatók a csoportban Dáni Ferencz, Szeged akkori főispánja, derűs arczú ősz ember, felemelt fővel, mintha a király biztató szavai tükröződnének vissza alakján. A csoportban több szegedi polgárral: Dobó kanonok, Németh püspök, s a hátulsók között Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök.


A szárazon maradt magaslat egy részén, - a kép jobb alsó sarka – a menekülők gyűltek ösze, a kik kiszáradt szemmel nézik a pusztulást, hajdani jólétük és boldogságuk tanyáját. Már nem is tudnak sirni, csak bámúlnak révedező tekintetel a messzeségbe.

 

A hűvös hajnali levegő átjárja a tagjaikat, az asszonynép őszszébb huzza magán a kendőt, s vigyáz a gyermekekre. Azok meg alszanak nyugodt, édes álmot, - mit tudják fölérni gyermekészszel a csapátst?


A palánki templom a háttér, a roskadó tetőzetű házakkal, melyek művészileg igazán varázsolják elé a szivszaggató multat. A festmény remekműve egy művészi léleknek. Nemcsak hatalmas tehetség erejével, hanem igaz szeretettel, szívből meritve, alkotva, mintha Vágó Pál maga is ott nőtt volna fel a Tisza-partján s ott élte volna át a sokat szenvedett magyar város pusztulását.


Öt éve lesz február 9-én, hogy a város megrendelte Vágónál a képet. A művész akkor még azt hitte, hogy két év alatt elkészűlhet vele, ámde később jött csak rá a feladat nagyságára. Sok időbe telt, a mig hozzá mert kezdeni, addig utazott, keresett, kutatott, tanulmányozta a történetet, a helyzetet, viszonyokat, át meg átgyúrta lelkében megannyiszor a munkát, míg végre 1899. május elsején megtette az első ecsetvonást.


De zavartalanúl most sem dolgozhatott szép, de nehéz feladatán. Engedni volt kénytelen Torontálvármegye bizalmának, mely ezredévi banderiuma képét épen ő vele akarta megfestetni. A vármegye műtermet rendezett be számára s miközben a banerium képét festette, megcsinálta az „árvizkép” első nagyobb vázlatát is.


Azonban jött a párisi világkiállitás ideje s a hiressé vált huszárképet neki kellett megfesteni. És a kormánybiztosság haladékot kért a várostól: engedjék meg, hogy a művész szünetelhessen félévig a szegedi árvizképpel! Így készült a pompás alkotás sok átalakítással, javítással, míg végre most előttünk áll teljes remek voltában.


Vágó Pál nagy művét – mint mondánk – nem csak az igazi művészet fénye aranyozza be, hanem annak a belső szeretetnek kedves,meleg sugarai is, mely őt Szegedhez már régóta, a nagy veszedelem óta köti. Hogy mennyire csüngött szivvel-lélekkel már akkor a derék magyar városon, ép oly szépen, mint jellemzőleg mondta ezt el maga a művész egy felolvasásban, melyet a szegedi Dugonics-Társaság ülésén tartott volt.


„1879. év márcziusában München városában éltem. A müncheni művész-akadémián akkor mind az öt világrész ifjúsága képviselve volt, tanuja voltam annak az érdeklődésnek, a melyhez hasonlót még a világ nem látott. Reggeltől estig vártuk a híreket, reggeltől estig ostromlottak külföldi pályatársaink aggódó kérdéseikkel, vagy legtöbb esetben ők hozták a hireket, ők értesültek előbb.


1879. márczius 12-ike Szeged pusztulásának a napja, 1879 márczius 12-én lettem én Szeged városának eljegyezve, ettől a naptól az én kegyeletem ehhez a városhoz van lánczolva.


Német barátaim, kik velem egy festőiskolában dolgoztak, kora reggeli órákban megtudták a hírt; zörögtek ajtómon. Meg voltak indúlva, le voltak törve s alig tudták elmondani, hogy … hazádat, a melyről nekünk lelkesülten beszéltél, nagy csapás érte, Magyrország második városa nincs többé, nincs egy födél, a mely befogadjon 80 ezer menekülő magyart. Ott küzdenek dühöngő orkánban a kétségbeeséssel."


„Napok óta rád gondolunk, most azért jöttünk, hogy tőlünk halld meg a hírt, részvétünket s egyúttal vigaszunkat. Hiszen napok óta készülünk, tervezünk s azonnal megkezdhetjük a gyüjtést, mert a művész-iskolának pénze is van, mint tudod mit is megtakarítottunk 180 márkát az idei farsangi mutatványok jövedelméből. De a te kötelességed lesz az iskolánka megkérni, adjanak ez összegből valamit szegény honfitársaidnak.”


A kik látták a romba dőlt Szegedet, melyet pusztulásában Vágó Pál képe oly híven és meghatóan tüntet föl, alig remélhették, hogy oly hamar és oly szép alakban feltámad, mint a hogy ma már szemlélhetjük. Élénk szinekkel irja le Kisteleki Ede ismert iró azt az ép oly meglepő, mint övendetes változást, mely egyszersmind ékesen szóló bizonyossága a szegedi magyar nép rendkívüli erejének, életrevalóságának is.


A Tisza árjából – mondja Kisteleki – az egykori, régies Szeged helyett új város kelt ki, megszépülve, megerősbödve.


A roskadozó vályogépületek helyén kétemeletes paloták támadtak, a vár rozoga bástyáit az iskolák sorának tornyos épületei pótolják. Ott, hol gyermekkorunkban falábakon tapostunk át a vizivárosi utczai dágványokon, sima aszfalt járdák vezetnek.

 

A rekettyés, vadbozótos vármegetti szabad tér átváltozott a palotáktól szegett és parkká átalakított Széchenyi-térré, mely a város kellő közepén nyolcz holdat foglal magában, melyben a tűlevelű fák télen is megőrzik zöld lombozatukat, s a virágágyak kora tavasztól késő őszig felváltva nyitják virágaik százféle válfaját.

 

A nagy tért alig néhány öl hosszú utcza kapcsolja össze a tiszaparti sétánynyal, a melyet a közuti hid Uj-Szeged rózsaligetével köt össze. A hid innenső oldalán a közművelődési palota, nem messze tőle a szinház, a gimnáziumok, felső kereskedelmi és a felsőbb leányiskola, a főreáltanoda, a hátrább keleties tornyocskáival és lapos bádogfedélzetével a városi nagy fürdő, s ismét a vasútak palotája, a tornyos városháza, a fa- és fémipari szakiskola.


Ily keretben halad a két körút, a rövidebb s a hosszabb, gyűrűjével átkötve a Tisza partjainak éjszaki és délibb pontjait. A gyürükön a sugár-útak ágaznak végig. Maguk a szegediek is alig tudtak sokáig megszokni új városukban, s kibékülni a megváltozott viszonyokkal. Mint az olyan ember, a ki megszokott gúnyája helyett palástot volna kénytelen hordani, s lépten-nyomon megbotlanék benne.
Az új épületekkel azután új emberek is költöztek a városba. De a szegedi nép magyaros természete abban is nyilvánúlt, hogy lassanként az idegenek szoktak inkább ő hozzájuk, mint ők az idegenekhez.
Ma már egy erős, nemzeties vonásokkal biró magyar polgári osztály fejlődött a különféle régi szegedi és bevándorolt elemekből.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Arany a szemétben - a hulladékfém hasznosítása  2. Arany a szemétben - a hulladékfém hasznosítása 2.
A hulladék fém értéke ma sokkal nagyobb, mint valamikor a legfinomabb...
Kelen János ragyogó győzelme a nagysikerű mezei futóbajnokságon Kelen János ragyogó győzelme a nagysikerű mezei futóbajnokságon
Permetező esőben rendezték vasárnap délelőtt Káposztásmegyeren...
Victor Hugo Victor Hugo "helyzete"
Májusban mult ötven év e, hogy Victor Hugót eltemették, diadalívvel,...
Kölcsön a nehéziparnak a társadalombiztosítótól Kölcsön a nehéziparnak a társadalombiztosítótól
Huszonnyolc millió pengő kölcsönt szavaztak meg a társadalombiztosító...
Kényszerszünet Kényszerszünet
A Tanácsköztársaság idején közgazdasági tartalmú lap nem jelent meg....
Az élet  keletkezése, különböző álláspontok Az élet keletkezése, különböző álláspontok
Millió és millió változatban tárul elénk az élet. Egyedül a...
Kellemetlen hasonlatosság Kellemetlen hasonlatosság
Mikor a minap E. Dezső, aki foglalkozására nézve ácssegéd vala,...
Rádium a mellényzsebben Rádium a mellényzsebben
Ismeretes dolog, hogy vannak talizmánok és amulettek, melyekhez az a...
A szemtelen légy 1. A szemtelen légy 1.
Az idén annyi a légy, amennyit még sohase láttunk a fővárosban. Az...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98