Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1902 | Február

Vágó Pál festménye a szegedi árvízről

A szegedi közművelődési palota könyvtára, múzeuma és képtára egyre szaporodik kincsekben. E képtárban foglal majd helyet Vágó Pál festménye is, az „árvizkép”, a hogy a szegediek nevezik, melyet a város annak az emlékére festett, hogy a romba dőlt várost meglátogatta Ő Felsége a komor napok alatt, s kimondotta a magasztos jelszót: „Szeged szebb lesz, mint volt.”


A vasúti töltés távirói oszlopától a régi kis sánczpartig látszik Vágó Pál képén a vízbe hanyatlott Szeged. Merre a szem ellát, úszik minden, alig maradt épen nehány épület. A zavaros viz tajtékzik még most is, hullámzó hátán menekülőket emel: aggokat, ifjakat, nőket, gyermekeket vegyest.

 

Egy roncsokkal boritott magaslaton áll a király, részvéttel nézve szét a bútortörmeléket hordó szennyes áron, melyből a regattisták, s a pontonokat kezelő katonák mentik az emberi életet s a még használható tárgyakat.


Ő Felsége mellett ott áll Kreminger prépost, az ősz pap, a régi Szeged egyik tipikus alakja, a prépost mellett Pálffy Ferencz polgármester. Ott láthatók a csoportban Dáni Ferencz, Szeged akkori főispánja, derűs arczú ősz ember, felemelt fővel, mintha a király biztató szavai tükröződnének vissza alakján. A csoportban több szegedi polgárral: Dobó kanonok, Németh püspök, s a hátulsók között Tisza Kálmán, az akkori miniszterelnök.


A szárazon maradt magaslat egy részén, - a kép jobb alsó sarka – a menekülők gyűltek ösze, a kik kiszáradt szemmel nézik a pusztulást, hajdani jólétük és boldogságuk tanyáját. Már nem is tudnak sirni, csak bámúlnak révedező tekintetel a messzeségbe.

 

A hűvös hajnali levegő átjárja a tagjaikat, az asszonynép őszszébb huzza magán a kendőt, s vigyáz a gyermekekre. Azok meg alszanak nyugodt, édes álmot, - mit tudják fölérni gyermekészszel a csapátst?


A palánki templom a háttér, a roskadó tetőzetű házakkal, melyek művészileg igazán varázsolják elé a szivszaggató multat. A festmény remekműve egy művészi léleknek. Nemcsak hatalmas tehetség erejével, hanem igaz szeretettel, szívből meritve, alkotva, mintha Vágó Pál maga is ott nőtt volna fel a Tisza-partján s ott élte volna át a sokat szenvedett magyar város pusztulását.


Öt éve lesz február 9-én, hogy a város megrendelte Vágónál a képet. A művész akkor még azt hitte, hogy két év alatt elkészűlhet vele, ámde később jött csak rá a feladat nagyságára. Sok időbe telt, a mig hozzá mert kezdeni, addig utazott, keresett, kutatott, tanulmányozta a történetet, a helyzetet, viszonyokat, át meg átgyúrta lelkében megannyiszor a munkát, míg végre 1899. május elsején megtette az első ecsetvonást.


De zavartalanúl most sem dolgozhatott szép, de nehéz feladatán. Engedni volt kénytelen Torontálvármegye bizalmának, mely ezredévi banderiuma képét épen ő vele akarta megfestetni. A vármegye műtermet rendezett be számára s miközben a banerium képét festette, megcsinálta az „árvizkép” első nagyobb vázlatát is.


Azonban jött a párisi világkiállitás ideje s a hiressé vált huszárképet neki kellett megfesteni. És a kormánybiztosság haladékot kért a várostól: engedjék meg, hogy a művész szünetelhessen félévig a szegedi árvizképpel! Így készült a pompás alkotás sok átalakítással, javítással, míg végre most előttünk áll teljes remek voltában.


Vágó Pál nagy művét – mint mondánk – nem csak az igazi művészet fénye aranyozza be, hanem annak a belső szeretetnek kedves,meleg sugarai is, mely őt Szegedhez már régóta, a nagy veszedelem óta köti. Hogy mennyire csüngött szivvel-lélekkel már akkor a derék magyar városon, ép oly szépen, mint jellemzőleg mondta ezt el maga a művész egy felolvasásban, melyet a szegedi Dugonics-Társaság ülésén tartott volt.


„1879. év márcziusában München városában éltem. A müncheni művész-akadémián akkor mind az öt világrész ifjúsága képviselve volt, tanuja voltam annak az érdeklődésnek, a melyhez hasonlót még a világ nem látott. Reggeltől estig vártuk a híreket, reggeltől estig ostromlottak külföldi pályatársaink aggódó kérdéseikkel, vagy legtöbb esetben ők hozták a hireket, ők értesültek előbb.


1879. márczius 12-ike Szeged pusztulásának a napja, 1879 márczius 12-én lettem én Szeged városának eljegyezve, ettől a naptól az én kegyeletem ehhez a városhoz van lánczolva.


Német barátaim, kik velem egy festőiskolában dolgoztak, kora reggeli órákban megtudták a hírt; zörögtek ajtómon. Meg voltak indúlva, le voltak törve s alig tudták elmondani, hogy … hazádat, a melyről nekünk lelkesülten beszéltél, nagy csapás érte, Magyrország második városa nincs többé, nincs egy födél, a mely befogadjon 80 ezer menekülő magyart. Ott küzdenek dühöngő orkánban a kétségbeeséssel."


„Napok óta rád gondolunk, most azért jöttünk, hogy tőlünk halld meg a hírt, részvétünket s egyúttal vigaszunkat. Hiszen napok óta készülünk, tervezünk s azonnal megkezdhetjük a gyüjtést, mert a művész-iskolának pénze is van, mint tudod mit is megtakarítottunk 180 márkát az idei farsangi mutatványok jövedelméből. De a te kötelességed lesz az iskolánka megkérni, adjanak ez összegből valamit szegény honfitársaidnak.”


A kik látták a romba dőlt Szegedet, melyet pusztulásában Vágó Pál képe oly híven és meghatóan tüntet föl, alig remélhették, hogy oly hamar és oly szép alakban feltámad, mint a hogy ma már szemlélhetjük. Élénk szinekkel irja le Kisteleki Ede ismert iró azt az ép oly meglepő, mint övendetes változást, mely egyszersmind ékesen szóló bizonyossága a szegedi magyar nép rendkívüli erejének, életrevalóságának is.


A Tisza árjából – mondja Kisteleki – az egykori, régies Szeged helyett új város kelt ki, megszépülve, megerősbödve.


A roskadozó vályogépületek helyén kétemeletes paloták támadtak, a vár rozoga bástyáit az iskolák sorának tornyos épületei pótolják. Ott, hol gyermekkorunkban falábakon tapostunk át a vizivárosi utczai dágványokon, sima aszfalt járdák vezetnek.

 

A rekettyés, vadbozótos vármegetti szabad tér átváltozott a palotáktól szegett és parkká átalakított Széchenyi-térré, mely a város kellő közepén nyolcz holdat foglal magában, melyben a tűlevelű fák télen is megőrzik zöld lombozatukat, s a virágágyak kora tavasztól késő őszig felváltva nyitják virágaik százféle válfaját.

 

A nagy tért alig néhány öl hosszú utcza kapcsolja össze a tiszaparti sétánynyal, a melyet a közuti hid Uj-Szeged rózsaligetével köt össze. A hid innenső oldalán a közművelődési palota, nem messze tőle a szinház, a gimnáziumok, felső kereskedelmi és a felsőbb leányiskola, a főreáltanoda, a hátrább keleties tornyocskáival és lapos bádogfedélzetével a városi nagy fürdő, s ismét a vasútak palotája, a tornyos városháza, a fa- és fémipari szakiskola.


Ily keretben halad a két körút, a rövidebb s a hosszabb, gyűrűjével átkötve a Tisza partjainak éjszaki és délibb pontjait. A gyürükön a sugár-útak ágaznak végig. Maguk a szegediek is alig tudtak sokáig megszokni új városukban, s kibékülni a megváltozott viszonyokkal. Mint az olyan ember, a ki megszokott gúnyája helyett palástot volna kénytelen hordani, s lépten-nyomon megbotlanék benne.
Az új épületekkel azután új emberek is költöztek a városba. De a szegedi nép magyaros természete abban is nyilvánúlt, hogy lassanként az idegenek szoktak inkább ő hozzájuk, mint ők az idegenekhez.
Ma már egy erős, nemzeties vonásokkal biró magyar polgári osztály fejlődött a különféle régi szegedi és bevándorolt elemekből.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
A bankrablással vádolt Sass- testvérek földalatti kincseskamráját keresi a berlini rendőrség A bankrablással vádolt Sass- testvérek földalatti kincseskamráját...
Berlin legérdekesebb eseménye a rendőrség ásatása, amelyet vasárnap...
A hatvanéves Bartók Béla A hatvanéves Bartók Béla
"Egyre bizonyosabb, hogy az európai zene ezen Debussy-utáni korszakát...
Feledy Pál dr. a Tourist Trophy győztese Feledy Pál dr. a Tourist Trophy győztese
A III. Magyar Tourist Trophy érdekesség és szépség szempontjából...
Az FTC versenye – Springer-vándordíj Az FTC versenye – Springer-vándordíj
Mintegy 1000 néző előtt, kissé vontatott rendezésben bonyolította le...
Az x-sugár legujabb mártirja Az x-sugár legujabb mártirja
Újabb mártírja van az X-sugár-nak: Broncas hercegné, Párizs...
Az osztrák–magyar nemzeti mérkőzés Az osztrák–magyar nemzeti mérkőzés
Első pillanatra elrémítően szomoru eredménnyel végződött az első...
A Pozsonyi Torna Egylet nemzetközi torna és athletikai versenye A Pozsonyi Torna Egylet nemzetközi torna és athletikai versenye
Lefolyt ím a 3. országos illetőleg az első nemzetközi sportünnepély a...
Könyvajánló - Kiss Józsefről Könyvajánló - Kiss Józsefről
Kiss Józsefről, mint költőről nagyobb tanulmányt adott ki Glatz...
Zeppelin léghajói Zeppelin léghajói
Eddig minden Zeppelin léghajó kisebb-nagyobb katasztrófa okozója...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98