Az ó-kori irodalom iránti szeretete azóta se lankadt el s pályája delén nagyfeladatba fogott e téren: az "Iliász" fordításába. Műfordítási módszere azonban lényegesen változott az idők folyamán, mert míg a császárság korabeli szkeptikus, bölcselkedő latin iró époszát a formához is ragaszkodva hexameterekben fordította, az ó-görög naiv éposz fordítására ezt a formát nem találta alkalmasnak s helyette a "Toldi" versformáját, a rímes, magyar tizenkét szótagos verset választotta.

Czélja ebben az volt, hogy a forma s az irodalmunkban és népköltészetünkben megszokott hang által az Iliászt közelebb hozza a mai olvasó ízléséhez. Olvasóink figyelemmel kisérhették a nagy munka haladását azokban a mutatványokban, melyeket időről-időre lapunkban közöltünk belőle. Az első hat ének nehány évvel ezelőtt külön kiadásban is megjelent a Kisfaludy- Társaság kiadványai között.

Most az egész Iliászt adta ki az Akadémia, irodalmunknak kétségtelen nagy nyereségeűl. A fordítás a maga nemében irodalmunk legkitünőbb termékei közé tartozik, a népies nyelv gazdagon árad benne, egyszerű, keresetlen és mégis színes; megvan benne az eredeti naivitása, plasztikai kifejező volta. E mellett kellemes, érdekes olvasmány s e jó tulajdonságok elfeledtetik, ha az ember olvasásába belemélyed, azt az ellentétet, mely a hexameteres eredeti és az ütemes, rímes magyar fordítás között van.

A nagy közönség érdeklődésére sokkal inkább számíthat, mint a formában hű, pontos fordítások, melyeknek klasszikai mértéke távol áll a mai közönség ízlésétől. Baksay írói pályájának méltó betetőzése e mű, mely lehetővé teszi, hogy a közönségnek mennél szélesebb körei megismerhessék s élvezhessék a görög epika örökszép remekét