Dtum
Login with Facebookk
HIRDETÉS
1902 | Október

Az "Anyeginok" kora lejárt

A párbajellenes mozgalomhoz, mely legujabban Bourbon herczeg kezdeményezéséből s a magyar béke-egyesület határozata alapján nálunk is megindúlt, érdekes adalékot szolgáltat az alábi elmondandó eset, melynek egyik hőse, bár külföldön él, magyar és honfitársunk.


A bolgár „Narodny List” 1898. évi folyamában egy közlemény jelent meg, melyet a viddini osztrák-magyar konzul, Sz. K., egy előkelő magyar család sarja, magára nézve sértőnek talált. A czikk azért támadta meg az osztrák-magyar konzult, mert állitólag tilalmi időben vadászott.


A czikk szerzőjéül a rögtön küldött segédeknek a bolgár szobranje egy tehetséges fiatal tagja, Czanov nevezte magát. A párbaj elkerülhetetlen volt. A segédek összeűltek s megállapították a találkozás helyét és idejét.

 

De mielőtt még a választandó fegyvernemre nézve döntöttek volna, Czanov haza ment s megirta végrendeletét, mely meglepő vallomásokat tartalmaz elhatározása indokaira nézve.
Czanov ugyanis mint fölvilágosúlt ember és mint törvényhozó, elvi ellensége volt a párbajnak. És mégsem vonhatta ki magát a közvélemény nyomása alól. Ebben állt helyzetének ellentmondása.

 

Végrendelkezésének minden sora elárúlja a lelki tusát, melyet a boldogtalan ember önmagával vívott mig a hősies lemondással abban állapodott meg, hogy áldozatúl dobja oda magát a sötét előitéletnek. Egy rajongó idealista szól belőle az elvakúlt korhoz, a ki saját példáját állítja oda tanulságúl a becsület nevében űzött barbárságnak.


Ime az események összefüggő egymásutánja, a mint az Czanov önvallomásából, mely azóta egy elterjedt franczia folyóiratban is napvilágot látott, megállapitható. A jobb sorsra érdemes ifjú, mialatt segédei tárgyaltak, hazament s hozzáfogott végrendelete megirásához, melyre nézve úgy intézkedett, hogy halála után elküldjék minden klubnak és vivóiskolának s azonkivül Tolsztojnak.

 

Meghagyta egyúttal, hogy forditsák le bolgárra, oroszra, francziára és németre s erre és a nyomtatás költségeire 1000 frankot rendel ingatlanaiból. Azután józan, de könyörtelen logikával, a szláv fajlélek jellemző makacsságával állítja fel tételét, mely fokról-fokra vezeti őt egész a vértanúságig.


Mindig azt tartottam, - irja – hogy mindnyájan kötelesek vagyunk egy eszmét vinni magunkkal az életbe s annak terjesztésére minden eszközzel, még életünk árán is törekednünk kell. A ki e véleményemben osztozik, érteni fogja, mért fogadtam el a párbajt.

 


Egyszerűen kitérhettem volna a párbaj elől s bevallhattam volna, hogy mely okokból teszem ezt. Némelyek talán gáncsoltak, mások gúnyoltak volna s ismét mások azzal vádoltak volna, hogy megbecstelenítem a bolgár nevet.

 

Nem vetettem volna rá ügyet s lelkiismeretem semmivel sem vádolt volna, mert a mily komoly volt a koczkázat rám nézve, hogy ebben a párbajban meghalok, vagy egész életemre nyomorék maradok, ép oly valószinű lehetett az is, hogy golyóm halálát okozza ellenfelemnek. De hát arra vagyok-e én rendeltetve: hogy megöljek, vagy sulyosan megsebesítsek egy embert?

 

Elfogadtam a párbajt, mert ezzel akartam erélyesen tiltakozni e barbár intézmény ellen. Erőm nem engedi azt remélnem, hogy az életben valami nagyobbszerű eszmét hagyhatok hátra, mint azok, a melyeket annyi vértanú hagyott ránk. Azt hiszem, részemről lesz, ha véremmel pecsételem meg a párbaj eltörlésének eszméjét. Beleegyeztem tehát a párbajba, nem azért, hogy ellenfelemre lője, hanem hogy kitegyem magamat golyóinak”.


Titkáról természetesen semmit sem szólt segédeinek. Azok azt hitték, hogy a párbajozás szándéka mindkét részről komoly; nem sejtették, a mit Czanov csak végrendeletében vallott be, hogy régóta elhatározta magában, hogy ha kihivják, elfogadja a kihivást, megjelen a párviadal szinhelyén, a lovagias mérkőzés minden szabályának eleget tesz, úgy tesz, mintha lőni akarna, de a döntő pillanatban, ha a vezényszót hallja, pisztolyát eldobja.


Pedig – s ez igen jellemző Czanovra – egy pillanatig eszébe ötlik az is, hogy ellenfele magyar s elhatározása már-már ingadozik. A magyarok iránt ugyanis, mint naplójában irja, ellenszenvvel viseltetett, mert ezek az orosz-török háborúban, melynek eredménye Bulgária felszabadítása lett, a törökök pártján voltak.

 

Ha tehát megölte volna ellenfelét, ezzel mintegy bosszút állt volna a magyarokon. Becsületére legyen azonban mondva, ezt a gondolatot Czanov hamar leküzdötte, sőt megnyugvással hallja, hogy ellenfele kitünő lövő. Így nagyobb a valószinűség, hogy eltalálja s halálával többet fog használni az eszmének. „A párbaj hire – irja – nagyobb feltűnést kelt, mindenki beszélni fog róla, az ujságok tárgyalni fogják az eseményt s következéskép az eszme propagálódni fog.”


Csak egy dolog aggasztja még. Hátha a segédek kardot fognak ajánlani? Ez esetben hiába minden, a szépen kieszelt terv füstbe megy, mert karddal kezében kénytelen volna védekezni s ezzel részéről a párbaj elfogadásának minden erkölcsi alapja elesnék. A segédek azonban pisztolyban állapodtak meg s Sz. K. segédei kétszeri golyóváltást ajánlottak. Fegyverbiróság elé vitték a dolgot s Czanov ekkor naplójába ezeket irta utószó gyanánt:


Elhatározásom meg van érve. Első izben levegőbe fogok lőni, másodizben pedig, ha időm lesz, eldobom fegyveremet vagy ismét a levegőbe lövök.”


Október 21-ikén végbement a párbaj. Sz. K. lőtt először, mire Czanov eldobta fegyverét s halálosan találva rogyott össze. Segédei lesujtva állották körül hulláját s utolsó kivánságához képest közzétették végrendeletét.


Most, mikor a párbaj eltörlése iránt világszerte megindúlt mozgalom mind szélesebb hullámokat kezd vetni, hadd idézzük föl Czanov emlékét, a ki vérével pecsételte meg azt az igazságot, hogy a férfias bátorság nem épen összeférhetetlen a párbaj szigorú elitélésével.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


HIRDETÉS
Cikk-ajánló
Reichard Piroska sírjára
Ez a sír: hogy ez a sír megnyílt és becsukódott,mindnyájunknak...
Az osztrák-magyar és az albán partvidék blokádja Az osztrák-magyar és az albán partvidék blokádja
Tekintettel az Olaszország és Monarchia közötti hadiállapotra,...
Mussolini Bécsbe utazik Mussolini Bécsbe utazik
Mussolini Suvich külügyi államtitkárral és az uralkodóház több...
Egy háziur az utcára teszi ki lakóit, mert egyedül akarja lakni az egész házat Egy háziur az utcára teszi ki lakóit, mert egyedül akarja lakni az...
Még meg sem jelent a lakásrendelet, a mikor a Thököly-út 45. szám...
Magyar ping-pong szövetség alakulása Magyar ping-pong szövetség alakulása
Kedden este jöttek össze a BBTE Széna-téri klubházában a fővárosi...
Magyarország – Jugoszlávia 0:0 Magyarország – Jugoszlávia 0:0
Vasárnap délután húszezer futballnéző hagyta el szomorúan az...
Vasas – NSC 2:1 (2:0) Vasas – NSC 2:1 (2:0)
Esős, kellemetlen időben folyt le vasárnap a tavaszi futballszezon...
Grafikai kiállítás a Nemzeti Szalonban Grafikai kiállítás a Nemzeti Szalonban
Gazdag , változatos s tartalomra nézve is igen sok figyelemre méltót...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98