1903. február 8.

A Budapesti Korcsolyázó-Egylet vasárnap rendezte nemzetközi versenyeit a városligeti pályán. Ezen egyletnél megszokott bőkezüséggel gondoskodott ismét a versenyek díjazásáról; a klubház előcsarnokában a szebbnél-szebb díjak egész tárháza volt kiállítva és csak az csodálandó, hogy ezen a páratlan munificzenczia daczára a versenyre jelentkezők száma igen csekély maradt.

A külföld különben aránylag elég jól volt képviselve. Berlinből Lassahn kitűnő műkorcsolyázó, Bécsből Schilling Ferencz (Wiener Eislaufverein), Gross Károly és Weiss József (Training Eisclub) és Wollanek Emil (Wiener Eisssport-Club) jelentek meg, kik közül Lassahn a műkorcsolyázás, Schilling az 5000 méter gyorskorcsolyázás első díját nyerte.

Ezek után rátérünk a versenyek részleteire:

I. Nemzetközi gyorskorcsolyázás
Kezdete 8 órakor. Kettőspálya fordulással, mindegyik 25 és 30 méter görbületi sugárral, egy kör 500 méter.
A jégviszonyok ezúttal sem voltak kedvezők, a hőmérő 0 fokon állt és a jég kásás volta miatt, a folytonos gyalulás daczára is igen rossz pályán kellett futni.

Az eredmények a következők:

I. 5000 méter.
1. Schilling Ferencz (Bécs) 9 : 56 1/5
2. Manno Miltiades (Bp. K.E.) 10 : 17 1/5
3. Péczely Andor (Bp. K.E.) 10 : 27 3/10

II. junior-verseny 1500 méter.
1. Schick Jakab (Bp. K.E.) 2 : 57 1/3
2. Erdős E. (álnév) (Bp. K.E.) 2 : 58 2/5
3. Halmay József (Bp. K.E.) 3 : 11 3/10

III. 500 méter.
1. Manno Miltiades (Bp. K.E.) 51 1/3”
2. Péczely Andor (Bp. K.E.) 52 3/10”
3. Schilling Ferencz (Bécs) 52 1/3”

II. Nemzetközi műkorcsolyázás.
Nyolcz éve most, hogy először láthattunk nemzetközi konkurrencziát honi jégpályákon.
Nyolcz év mult el amaz úgy a Budapesti Korcsolyázó-Egylet történetében, mint a hazai sport annaleseiben örök időkre emlékezetes betűkkel feljegyzett nap óta, midőn Európa műkorcsolyázó bajnokságért, az akkor elérhető legnagyobb kitüntetésért – mert a világbajnokság csak akkor alapított – a Budapesti Korcsolyázó Egylet fényes sporttelepén adtak egymásnak találkozót a külföld legjelesebbjei. Hügel és Fuchs, a későbbi többszörös világbajnokok és ezek ellen félve is, bízva is állította ki egyetlenegy műkorcsolyázóját a vendéglátó egylet.

És most, nyolcz év multán először, félve is, bízva is újból állította ki a Budapesti Korcsolyázó-Egylet azóta nevelkedett műkorcsolyázóit az idejött idegenek ellen. Ezen nyolcz év alatt a műkorcsolyázásnak egy egészen új gárdája fejlődött.

Seibert Viktor, a Budapesti Korcsolyázó-Egylet több év óta működő trainerje megelégedéssel tekinthet vissza hosszas, eleinte csaknem reménytelennek látszó fáradozásainak eredményeire. Biztos szeme felismerte a látszólagos semmiségben a szunnyadozó tehetségeket, szakavatott keze és soha ki nem fogyó türelme, buzgalma, melyet látszólagos eredménytelenségek sem voltak képesek lohasztani, ezekből lassan-lassan oly erőket nevelt, melyek birtokában az egylet most elérkezettnek láthatta az időt, hogy ismét magánál fogadhassa a külföld műkorcsolyázóit és azoknak méltó ellenfeleket állíthasson szembe.