Dtum
Login with Facebookk
1903 | Január

Kerékpáron a bosnyákok közt

A hazai sportlapokban alig olvas az ember útleírást. A külföldön megjelenő szaklapok tele vannak úti rajzokkal, a melyekben a turisták gyalog vagy kerékpáron bejárt túrájuk élményeiről szerzett tapasztalataikról számoltak be.

 

Azt hiszem, hogy az útleírások sokkal inkább érdeklik kerékpárosainkat, mint a párisi vagy new-yorki versenyeredmények, hiszen kerékpárosaink zömét, ma a turisták és nem a versenyzők alkotják.


Nem okvetlenül szükséges, hogy az irodalmi becsű úti rajz legyen. Teljesen eléri czélját egy keresetlen egyszerűséggel megírt közlemény is a megtett útról, útirányról, útviszonyokról, a szerzett tapasztalatokról, esetleges élményekről stb. Ebből azután, ha valaki szintén arra az útra vállalkozik, némi előleges tájékozást szerezhet magának utazása felől.


Mennyi szép túra válnék ekként az ismeretlenség homályából a köztudat kincsévé?


Azt hiszem nem léptem át a szerénység korlátait, ha ezen szempontból vezérelve, Bosznia-Herczegovina-Dalmáczia és Isztrián keresztül az ősz elején Boszrucker Lajos és Kornál Imre klubtársaim társaságában megtett kerékpárutamról a Sport-Világ szerkesztőségének felhívására főbb vonzásokban az alant közlendőkben számot adok.

 

Miután minden nagyobb szabású kerékpártúránál a vasút többé-kevésbé szerepet játszik, a mienk sem nélkülözte ezt az általános jelleget, a mennyiben a szeptember 20-án este induló vonattal leutazunk Zágrábba, a hol ez időben még mindig harczias hangulat uralkodott a legutóbbi vérengzésekkel és rablásokkal kapcsolatos szerb horvát nemzetiségi zavargások miatt.


Eredeti tervünk az volt, hogy Zágrábban ülünk kerékre, de egyrészt a vidéknek egyhangúsága, másészt horvát testvéreinknek a magyarokkal szemben tanusított nem éppen barátságos érzelmeiről a helyszínén nyert felvilágosítások arra bírtak, hogy közvetlenül Bosznia határánál fekvő Jassenovac állomásig folytassuk vasúti utazásunkat.

 

Miután kerékpárjainkat az úti podgyász-csomagokkal kellőleg felszereltük, az Unna torkolatánál egy rozoga csolnakon átkeltünk a Száván. Révészünkben mindjárt első typusát találunk a keleti közönynek. Talán, hogy a lassú haladásban unalmunkat elűzze, folyton beszélt hozzánk, magyarázgatott bosnyákul, máig sem tudom mit, beszédét élénk gesztusokkal kísérve, mialatt az evezőket pihentette, pedig nekünk fővágyunk volt, mielőbb a túlsó partra jutni, hogy aznap még elérjük keréken Boszna-Gradiskát. A túlsó parton nagy csapatban bosnyák és horvát néptömeg verődött össze érkezésünkre, kiváncsi bámészkodással kísérve a három 82-es útrakelését.

Egymásután hagytuk el Gradina-Draksenits falvakat, szorgalmasan taposva, nehogy sötétség valamely útbaeső szegényes faluba érjen. Bosnyák testvéreink ugyan várakozáson felüli barátsággal viselkednek irántunk, de a teljes keleti piszkossággal tüntető utczák, alacsony, kis ablakú házaikkal távolról sem keltik bennünk azt a megnyugtató érzést, hogy Gradiskáig egy turista, bármely szerényen szabott igényeinek megfelelő ágyat is kaphasson.

 

Tervezgetésünkbe egyszerre rémes pneumatik pukkanás szólt bele. Egy török papucsból kiköltözött szög kívánkozott a pneumatikomba. Mire az operáczióval elkészültünk, teljesen besötétedett. 30 km.-nyire voltunk Boszna-Gradiskától ismeretlen úton, félvad nép között; ha ezen az utakon agyon nem vernek, akkor bátran kiállíthatjuk a bosnyákoknak az erkölcsi bizonyítványt. Szerencsénkre az út még elég jó volt és így a vak sötétben is gyorsan haladhattunk előre.


Egy helyen néhány kilométert a frissen felhányt hegyesvégű kövek miatt gyalogolnunk kellett, a midőn végre messze előttünk erős lámpa fényt vettünk észre. A gradiskai vámhivatal őrházához értünk. A zöld hajtókás spenótbakter tisztségét egy turbános, hatalmas termetű fiatal bosnyák töltötte be, a kit láthatólag meglepett a sötét éjszakában érkező három kerékpáros váratlan megjelenése.

 

Rámutattam a kerék gummijára és úgy látszik rögtön megértette a helyzetet, mert papucsot tolt szentségtelen lábaink elé, kivette a gépet a kezemből és intett, hogy lépjünk be a szobába. Ennek a czeremoniának azonban nem akartuk magunkat alávetni, gondolván, hogy ha pneumatikunkat évek óta papucs nélkül ragasztjuk, hát megcsinálhatjuk ezt most is a nélkül. Megköszönve tehát a bosnyák pénzügyi turbános őrének kedves vendéglátását, kint maradtunk és az őrház lámpájánál fejezzük be a reparácziót.


Éjjel 11 óra felé járt az idő, a midőn végre beértünk Gradiskába. A külváros sötét, teljesen elhagyatott utczáin óvatosan haladtunk keresztül, nehogy a késő éjjel haza botorkáló muzulmánokba ütközve, keleti konfliktusba keveredjünk.
Felkerestünk teljesen modern igényű szállodánkat és dermesztő hideg éjjel, nehéz út után, jóleső érzéssel tértünk nyugalomra.


Másnap kora reggel ébredtünk. A városon keresztül hajtva, bosnyák nemzeti viseletben egy sporttárs csatlakozott hozzánk és elkísért vagy 12 kilométer távolságban. Persze Imre barátomnak gondja volna rá, hogy a 82-es tempót beállítva, bosnyák kollegánkat a végkimerülésig megizzaszszuk. Mentségeül a kifogásokban változatos készleteivel túltett a mi kerékpárosainkon. "Utóbbi időben kevesebbet jár…" "a multkor lebukott és megrántotta a lábát.." "a gépe nincs ma egészen rendben …" szóval ugy mint mi azt mindnyájan hasonló helyzetben cselekedni szoktuk; közbe-közbe leszállt, aggódó arczczal vizsgálgatta katona korában tizennégy pengő forintért vásárolt tragacsát, remélve, hogy megkönyörültünk rajta és elhiszszük neki, hogy mindennek a bicyklije az oka. De mi ismerjük az affélét. Ott hagytuk a bosnyákunkat gépével, kifogásaival együtt és tovább hajtottunk.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A Greben-szakadék Travnik Mohamedán nő az utczán Tanácskozás a vásári bódék előtt Gorni-Seher a Vrbas mentén
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Megindult a felső-tiszai teherhajózás Megindult a felső-tiszai teherhajózás
A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. e hónap elsejével...
Más rendszert, új embereket követelt Eckhardt Tibor Más rendszert, új embereket követelt Eckhardt Tibor
Vasárnap délelőtt a független kisgazdapárt Szabadszálláson tartott...
Az emberiség barátja  - A vetőgép Az emberiség barátja - A vetőgép
A vetőgép az emberiség igazi barátja, a földmüvelés megmentője, a...
Kállay Miklós és Antal István Nyiregyházán Kállay Miklós és Antal István Nyiregyházán
Kállay Miklós miniszterelnök lelkes ünneplés közben szólalt fel s az...
Rémhirek a kereskedők fizetésképtelenségéről Rémhirek a kereskedők fizetésképtelenségéről
A sulyos pénzviszonyok nyomását érzi az egész közgazdasági élet, első...
Egy ujkori kuruzsló Egy ujkori kuruzsló
Az emberek butasága a legnagyobb istencsapás. De azok, a kik a mások...
A debreczeni birkozóverseny A debreczeni birkozóverseny
A mult vasárnap rendezte a Debreczeni Akadémiai Athletikai Club a...
Az MTE országos  birkozóversenye Az MTE országos birkozóversenye
Hatalmas, mintegy kétezer főnyi közönség előtt folyt le a szezon első...
A MUSZ jubiláris versenyének vízipólótornája A MUSZ jubiláris versenyének vízipólótornája
A magyar válogatottak első garnitúrája, a „szombati”...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98