A zöldségfélék eltartásának legbiztosabb módja az aszalás, a melyet azonban nálunk aránylag kevesen ismernek.
Ezért helyesnek tartjuk az aszalási eljárás ismertetését, a szerint a mint azt Györy István a Gyümölcskertész czimű szakkönyvben elmondja.

Zöldbab
Aszalásra a babfajták közül a zöld hüvelyüeket ajánlom. Ezek gyenge hüvelyeit megszedvén, mindenekelőtt leszálkázzuk s azután egy éles késsel hosszukban kissé ferdén vékonyra metéljük, a hogy azt főzésre is elő szoktuk késziteni. A metélt babot bő vizbe rakva megmossuk, kiszedjük és szitára vagy ritkás fonásu fehér vessző-kosárba rakjuk s egy elég tágas üstbe vagy fazékba eresztjük, melynek fenekén tiszta viz zubogva forr. Fedővel takarjuk le, hogy a forró gőz bent szoruljon és a babot jól átjárja. Igy gőzöljük azt vagy negyed óráig, mig a gőzben félpuhára megfőtt; e közben természetesen a babot át is rázzuk egyszer vagy kétszer, hogy minden részében egyenletesen megfőhessen.

A gőzölés megtörténtével akár szitákra, akár czinkezett szövetű rostákra, illetve aszalócserényekre vékonyan elrejtegetjük.
Nem tulságos forró áramló levegőben teljesen megszáritjuk. Itt arra legyen gondunk, hogy nagyon erős ne legyen a meleg, mert ettől a bab szép zöld szine igen sötétté, feketéssé válik. A kinek aszaló berendezése van, az rendkivül könnyen és gyorsan, legfeljebb pár óra alatt végez, - de a kinek ilyen berendezése nincs, az másképen segitsen magán. Tegyen a takaréktüzhelyének főzőlapjára élére állitva néhány téglát ugy, hogy ezekre – mint alátámasztó keretre – reá állithassa a szitáját vagy rostáját, esetleg kettőt, hármat is egymás mellé vagy fölé helyezve. Egyszeri próba után el fogja találni azt az igen gyenge, de állandó tüzelést, a mi az aszalásra legalkalmasabb. Közben a szitáit vagy rostáit cserélgesse is, sőt azok tartalmát egy tisztára törölt asztal fölött át is rázogassa, hogy a bab minden részében egyenletesen aszalódjék. A száritás akkor fejezendő be, a mikor már egészen száraznak mutatkozik az aszalvány.