Szakadatlanúl folyik a munka az árzenálokban, hogy minél hatalmasabb erejű ágyúkat állíthassanak elő. Különösen pedig a partvédő és hadihajókra való ágyúk hordképességét igyekeznek mindenkép fokozni, a mi különben azért is szükségesnek mutatkozik, mert a hajópánczélokat is folytonosan vastagítják, erősítik.

Eleinte az ágyúknál a cső bőségét – a kalibert – igyekeztek növelni, hogy mentől nagyobb golyókat szórhassanak a pánczél áttörésére, mikor azonban már a 40 centiméter csőbőség átmérőt elérték, oly vaskos lett az ágyú, hogy ez irányban tovább haladni a kezelés nehézsége miatt czélszerűtlennek mutatkozott Máskép próbáltak tehát a dolgon segíteni, úgy, hogy a lőpor erejét használták ki az eddiginél jobban. Ezt pedig a cső meghosszabbításával lehet elérni.

A csöveket nyújtották tehát s míg eleinte ezek hoszsza csak körülbelől huszonötször akkora volt, mint a kaliber, lassanként felvitték a hosszúságot a kaliber ötvenszeresére, sőt hetvenötszörösére. Az oroszok és a francziák pedig több rész egymásra csavarásával már olyan csöveket állítottak elő, a melynek hoszsza kilenczvenszeresét teszi a kalibernek.

Természetesen a többi hatalmak sem maradtak el s így keletkeztek aztán egymásután a hatalmasnál hatalmasabb ágyúk, a melyeknek önként érthetőleg sulyuk is roppant nagy. Még ezelőtt vagy húsz évvel szinte csodaszámba ment az a tengeri ágyú, a mely 12 méter hoszszúságú és 600 métermázsa sulyu volt s még a legutóbbi időben is a legnagyobb volt az a Krupp-féle gyárban előállított cső, mely 40 centiméteres átmérőjű csőbőség mellett 14 méter hosszú és 1125 métermázsa nehézségű.

Most aztán ezt is meghaladja az az óriás ágyú, a melylyel mostanában tettek lövő-kísérletet a new-yorki kikötő egyik erődjében. Ez a partvédő ágyú golyóit 30 kilométer távolságra szórja, csöve 16 méter hosszú, sulya 1300 métermázsa és csőbősége olyan nagy, hogy rajta egy jól megtermett ember kényelmesen keresztűl bújhat, a mint hogy az ágyú tisztításakor meg is teszik.

Különben fogalmat nyújthat e roppant lövőgép nagyságáról, ha egy pillantást vetünk a közlött képre s a parton heverő csövet összehasonlíthatjuk a körülötte álló emberek nagyságával. Az óriás ágyú kezeléséhez húsz tüzérre van szükség.

Egy-egy lövése négyezer koronánál többe kerül; mikor az első lövési próbát tartották vele, nem a teljes töltést használták s mégis 550 font, a második lövés pedig 640 font füstnélküli lőpor kellett bele. Az ára is természetesen megfelelő nagy ennek az ágyúnak, ugyanis teljes felszerelésével együtt két és fél millió koronába került.