A következő április 14-iki ülés is egészen interpellácziókra adott válaszokkal s ezek kapcsán keletkezett izgatott felszólalásokkal telt le.
Tallián földmívelés miniszter Nosz Gyula interpellácziójára válaszolt a tátrai birtokvásárlások ügyében. A miniszter ismertette Hohenlohe Keresztély herczeg tátrai birtokvásárlásainak történetét s azt a szerződést, melyet még Darányi volt földmivelésügyi miniszter Hohenlohe herczeggel kötött s melynek egyik főczélja a tátrai turistaközlekedés biztosítása volt.

Az interpelláló képviselő a miniszter válaszát nem vette tudomásul.
Bevonta viszonválaszába Münnich Aurél és Veszter Imre képviselőket is, kikről azt állította, hogy Szepes-Béla község erdejének megvásárlása ügyében a herczeg érdekében közbenjártak. Münnich Aurél felháborodással utasította vissza az ellene emelt gyanusítást. 

Enek az ügynek még az április 15-iki ülésben is folytatása lett, mert ekkor egész sora következett a személyes felszólalásoknak.
Első volt Darányi Ignácz volt földmivelésügyi miniszter. Elmondotta a Hohenlohe herczeggel kötött szerződés történetét. E szerződést azért kötötte a kormány, hogy a herczegnek és a kormánynak a Tátra déli lejtőjén való vásárlásoknál egymásra liczitálását megszüntesse. A herczeg kötelezte magát, hogy a Tátra déli lejtőjén többé nem vásárol, hanem csak az éjszakin és magyar tiszteket fog alkalmazni.

Darányi szerint ez a szerződés az államnak, mint magánjogi alanynak cselekvénye.
A volt földmivelési miniszter érdekes beszédében fejtegette a tátrai erdővásárlások egész kérdését. Az ellenzék soraiban megütközést keltett, hogy a magyar állam egy külföldi herczeggel mint valami hatalommal tárgyal és szerződik. Rakovszky István a Ház engedelmével válaszolt Darányi beszédére. Darányi szándékának tisztaságát elismerte, de kijelentette, hogy indítványt fog tenni oly törvény alkotására, mely a Tátra vidékén idegenek birtokvásárlási jogát felfüggeszti.