Ő Felsége augusztus 16-ikán látogatást tett a csehországi Marienbad fürdőben időző Edvárd angol királynál s ezzel viszonozta ennek múlt évi bécsi látogatását.

A marienbadi találkozás a kölcsönös szives vonzalom minden jeleni közt ment végbe. Az állomáson Edvárd király várta királyunkat, s az uralkodók kétszer megcsókolták egymást. A két uralkodó politikai kérdéseket nem érintett, de az ilyen szives baráti találkozásnak azért meg van a maga politikai jelentősége.

Királyunk augusztus 16-ikán reggel hat óra után hagyta el Ischlt és délután harmadfél órakor érkezett Marienbadba. A pályaudvaron vártak a bécsi angol és a londoni osztrák-magyar nagykövetek is. Edvárd király osztrák-magyar tábornagyi egyenruhában jelent meg, királyunk is angol tábornagyi egyenruhájában érkezett.

A pályaudvaron a két uralkodó a legnagyobb szivességgel üdvözölte egymást, s az összegyült tömeg riadó köszöntései közt hajtottak a Weimar-fogadóba, a hol Edvárd király lakik. Rövid tartózkodás után Ő Felsége ismét kocsira ült és a néptömeg viharos lelkesedése közt a Luginsland-villába hajtatott.

Nemsokára megjelent itt Edvárd király, viszonozván Ferencz József Ő Felsége látogatását. Délután királyunk a fürdőtelepre hajtatott, a hol a tisztelgésre rendkívül nagy számban egybegyűlt személyiségek bemutatását fogadta.

Ezek között volt a gyógyfürdő használata végett itt tartózkodó Hieromnyi Károly kereskedelmi miniszter is. Később a két király körülkocsizta a várost. Este hét órakor Edvárd király a Weimar-fogadóban diszebédet tartott.

Edvárd király ebéd közben következő felköszöntőt mondott: „Kérem felségedet, engedje meg, hogy kifejezzem legbensőbb köszönetemet felséged nagy jóságáért, hogy engem itt meglátogatott. Ez mélyen meghatott engem és soha sem fogom elfelejteni. Mindig a legnagyobb barátságot fogom érezni felséged iránt. Poharamat emelem! Ő Felsége Ferencz József császár és király éljen, éljen éljen!”

Ő Felsége Ferencz József király a következőleg válszolt: „Kérem felségedet, fogadja legbensőbb köszönetemet a szives szavakért. Egész különös hálára vagyok kötelezve felségednek azért, hogy felségedet itt üdvözölhetem, mert az Angliába való hosszú utazás nem lett volna nekem lehetséges. Teljes szivemből hű ragaszkodással üritem poharamat Ő Felsége a király, Ő Felsége a királyné s a királyi ház egészségére, valamint a hagyományos barátság tartósságára és megszilárdulására, mely bennünket egybeköt.”

Királyunk este 9 órakor tért vissza lakására és ennek ablakából nézte a város kivilágitását. Reggel Karlsbadba utazott, a honnan délben visszatért Ischlbe.