Ipar és kereskedelem a miniszter szemével

1904 | Augusztus

(országgyűlési tudósítás)

Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter arra hivatkozik, hogy a kisipar bajain az ipartörvény küszöbön álló reviziója alkalmával segíteni lehet.
A gyakorlati kérdésekről szólva, nem azt tartja az ország nagy bajának hogy a tudományos pályákra tolong az ifjuság, hanem hogy kevesen mennek az iparos pályákra. A magyar társadalom idegenkedik attól, hogy gyermekeit az ipariskolába adja.

A mi az önálló vámterületet illeti: annak a legfelső következménye az lenne, hogy sok ipari czikk megdrágulna, mert hiszen ha meg nem drágul, akkor nem segítünk az iparosokon. Nem a védővám teremti az ipart, mert ha ez igaz volna, akkor Spanyolországban és Romániában csak úgy hemzsegnének az iparosok, ott oly magas a védővám.

Ha mi védővámokat alkalmaznánk külön vámterületünkön, akkor Ausztria is ugyanezt tenné velünk szemben.
Nézzük először a búzát. Magyarország Ausztriába körülbelől hat millió métermázsa búzát visz ki rendes évben. A vámtétel 3 korona 57 fillér. Lesznek olyan idők, mikor ezt a vámot Ausztria fogja fizetni. De lesz nagyon sokszor – más szempontból kivánatos is, hogy legyen – olyan esztendő, mikor ezt a magyar termelő fogja megfizetni. Mert Románia csaknem egyenlő mennyiséget visz ki Angliába. Mi most a román termelővel szemben 3 korona 57 fillér előnyben vagyunk. A mint egyforma viszonyok közt versenyzünk, akkor mindannyiszor, mikor Romániának és nekünk termelési fölöslegünk van, a mi részünk lesz 3 korona 57 fillér, levonva ebből a szállítási költségkülönbözetet. Már pedig ez a szállítási különbözet alig megy 1 koronára, tekintettel arra, hogy a Duna szabad és a románok egész szabadon használhatják a Dunát is.

Valahányszor nekünk és Romániának termelési fölöslegünk lesz, 3 korona 50 fillérrel olcsóbb lesz a búza, mint annak világpiaczi ára.
És hogy ez micsoda csapás a magyar termelőre, azt bővebben kifejteni nem kell, mert csak azon a búzán, a mit ily körülmények között Ausztriába viszünk, 18 millió koronát vesztenénk.

De vegyük például a lisztet; hat és fél millió métermázsa lisztet viszünk ki évente Ausztriába. Ennek a lisztnek vámja most 6 korona 93 fillér. Arról, hogy az osztrákok a liszt vámját a mi kedvünkért nem fogják leszállítani, hanem ezt a 6 korona 93 fillér vámot fenn fogják tartani, meg lehetünk győződve. Ez csak azon lisztnél, a melyet Ausztriába kiviszünk, 57 millió korona különbözetet jelentene. Mi lenne a mi malmainkból? Azt hiszem, egy lat lisztet sem szállítanának Ausztriába.
(Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.)

Ugron Gábor: Nem esznek finom süteményt, ha nem vesznek magyar lisztet.

Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Az a liszt, a mi finom süteményre szükséges, pár százezer mázsa és nem hat és fél millió métermázsa. Abból a 640 millió korona értékből, a melyet beviszünk évenként Ausztriába, mi körülbelől 115, egész 126 millió koronát veszítenénk csak magán azon, a mit beviszünk. Ez pedig beillik egy inséges esztendőnek.

Nekünk a mi népünket az iparos foglalkozásra kell szoktatni, arra kell nevelni, vele az ipari foglalkozást meg kell kedveltetni.
A kormánynak el kell követni mindent, hogy minden segédeszközzel itt új gyárakat alapítson, hogy ezen az úton itt a munkásoknak számát, a kik ez országban élnek, szaporitsuk és ezért mindezen segédeszközöket igénybe kell vennünk, hogy a mi mezőgazdasági terményeink lehető nagy részét itt az országban fogyaszszák el. Ez Magyarország jövője szempontjából az egyedüli helyes politika.
(Élénk helyeslés jobbfelől.)