A szabadelvűpártból kilépett volt nemzeti pártiak megjelentek gróf Apponyi Albert lakásán és ezúttal gróf Apponyi Albert ismét mint pártelnök szólt politikai barátaihoz. Szentiványi Árpád üdvözölte gróf Apponyit, elitélte az obstrukcziót, kivánatosnak mondotta, hogy annak mielőbb vége legyen s így ők, a kik a szabadelvűpártból kiváltak, megmondhassák a nemzeteknek, mi is kiválásuknak tualjdonképeni oka.

Gróf Apponyi Albert hosszabban válaszolt.

Az a megmásíthatatlan meggyőződés él benne, hogy a haza bonyodalmas helyzetében és a közel jövőben megoldandó feladatokkal szemben önálló politikai tényezőként kell működnie. 

"Igaz – folytatá – hogy az az ok, a mely engem és velem együtt titeket is a kormánypártból való kiválásra késztetett, bár sulyos ok, bár különösen reám nézve a politikai tisztségeknek parancsoló kényszere gyanánt nehezedett, csak egy ú. n. alkalmi ok, a mennyiben látszólag egyetlen-egy, a tények következése által már a föld felületéről lefújt eseményben vagy kisérlethez fűződik.

A dolog úgy áll, hogy a jelenlegi kormány megalakulásakor a helyzeten uralkodó kérdésben felállított programm tekintetében is az én felfogásom közt és a kormány felfogása közt oly sulyos, oly messzeható különbségek merültek fel, hogy mesterkélt, a dolog természetével ellenkező állapot volt bentmaradásom a pártban. A kilépés megszüntette ezt az állapotot. Azt talán mondanom sem kell, hogy az én politikám ezentul is az lesz, a mi volt akkor, a mikor a nemzeti pártban együtt működtünk.

Ennek a politikának meg nem szakadt, de kezemből kiesett fonalát veszem újból kezembe. A magyar nemzeti gondolatnak érvényesülését irtuk zászlónkra az egész vonalon, az egész vonalon befelé ép úgy, mint kifelé, tilos területeket nem ismerve, mint a minőket ismert a hivatalos politika."

Végül kijelenti, hogy most maga előtt oly alakulást lát a melynek élén olyan férfiak állanak, a kiknek ő (t. i. Apponyi Albert gróf) nem tud bizalmat előlegezni s ez kötelességévé teszi, hogy ismét, mint önálló tényező iparkodjék szerepelni.