Téved, a ki azt hiszi, hogy a betörő mind tagbaszakadt ember, tenyeres talpas: az ideg-s izomerő, egy-egy tipusa Ellenkezőleg, nagyon is sok czingárképű legényke van köztük, a kinek idegei éppenséggel sincs rostokból alkotva, s beteges fantáziával törtet elő a bűn utján.

A kényesség betegsége: a neurasthia s hóbort ép ugy kísért köztük, mint azok között, a kik puha vánkoson alusznak, s egy-egy Wertheim kassza biztos közele alkalmazza őket az élet viszontagságai és fáradalmai előtt. Jellemző alakja ezeknek az idegbeteg bűnösöknek Gottfried Béla, a Fiumében elfogott betörő.

Valami kisebb dologban került hurokra. S egyszerre csak a mi hősünk odaáll a vizsgálóbíró elé.
- Nagy bűn nyomja a lelkiismeretemet. – kezdte. Ne keressék többé a pénzeslevélhordó merénylőjét. Én voltam az, a ki a József-köruton leütöttem Boda Istvánt, s elraboltam pénzét.

A vizsgálóbíró kétkedve nézett rá.
- Maga, ez a vékonypénzű legényke? Hihetetlen!!
- De bizony… Hát csak nem hazudnám ilyet, - felelt sértődötten az ambicziózus tolvaj.

Nosza megindult a táviratozás, sürgős levélváltás. A budapesti rendőrségen már éppenséggel fejcsóválva fogadták a hírt. Ismerték már Gottfried Bélát erről az oldaláról. Tudták, hogy néhanapján különös előszeretettel elálmodozik véres bűntényekről, melyeknek ő a képzeletbeli hőse.