Az 1902-iki angol-japán szerződést, a melyet öt évre kötöttek, még a lejárta előtt újjal pótolták. Augusztus 12-ikén, tehát két nappal a portmounthi béketárgyalások megkezdése előtt Lansdowne márki angol külügyminiszter és Hajasi japán követ aláirták Londonban az új szerződést, a mely az előbbitől lényegesen különbözik.

Az új szerződés Kóreát japán érdekterületnek tekinti azzal a kikötéssel, hogy egyenlő kedvezményekben részesüljön ott az összes nemzetek kereskedelme; a szerződés azután a mindkét hatalom által megvédendő kört kiterjeszti Indiára is. A szövetség biztosítja Angliának indiai birtokát. Abban az esetben, ha Anglia az indiai határ közelében intézkedéseket tett, a melyeket birtoka megvédésére szükségesnek tart,

Japánország már előre elismeri Angliának erre vonatkozó jogait. Hogy a szerződés megkötése után nem következett el az az orosz-japán közeledés, a melyet a béketárgyalások kezdetén vártak, igen érthető, a szerződésnek van egy pontja, a mely kimondja, hogy egyik szövetséges fél sem köthet egyezséget egy harmadik hatalommal, szövetséges társa tudomása nékül. A szerződés egyik következményének tartják az angol lapok, hogy Anglia Szingapurban nagy hajóhadállomást létesít.