A békés kibontakozás barátai azt hitték, hogy szeptember 15-ike előtt báró Fejérváry még egyszer tárgyalni fog a koaliczió egyes kiválóbb tagjaival. A koaliczió vezérbizottságának szeptember 5-iki ülése, mely gróf Apponyi indítványára egyhangulag elhatározta a kormány vád alá helyezését s a képviselőház elnökének battonyai beszéde, melyben „szemét-népnek” nevezte a Fejérváry-miniszteriumot, világossá tett, hogy ha lennének ujabb egyezkedési kisérletek, ezeknek közvetitője semmi esetre sem báró Fejérváry lenne.

Kossuth Ferencz egy czikkében nyiltan kimondotta, hogy a koaliczió vezérbizottságában voltak többen, a kik a tavaszon hajlandók lettek volna a magyar kommandó kikapcsolásával kormányt alakítani, de a többség ezt leszavazta. Ez idő óta az engesztelhetetlen elem tulsulya a koaliczióban még jobban megnövekedett. Andrássy, ki előbb a miniszterium vád alá helyezését helytelenítette, a szeptember 5-ki ülésen már szintén elfogadta a miniszterek vád alá helyezésére vonatkozó indítványt.

A kormány és az ellenzék közt tehát a viszony a legszélső határig kiélesedett közvetlenül az országgyűlés megnyiltja előtt. A Fejérváry-miniszterium nem hajlandó a fegyvert letenni az ellenzéki pártszövetség előtt, hanem el van tökélve, hogy megvivja vele a harczot egy népszerű javaslatokból álló programm alapján, s azzal, az általános titkos szavazatjog zászlaját lobogtatva a választók elé lép. A kormány zászlóbontása Kristóffy belügyminiszter bogsányi beszédével, melyben az általános titkos szavazatjog mint a parlamenti zavarokból kivezető egyetlen eszköz magasztalta megtörtént.