A kormányzatnak egyáltalán nincs szándékban felforgó tervekkel túlliczitálni a kolicziót. A politkai helyzet nem változott érdemében abban a tekintetben, hogy a korona a vezényleti nyelvre nézve eddig elfoglalt álláspontját ma is helyesnek tartja, a mivel szemben áll az a másik tény, hogy a koaliczió rideg intranzigencziával (alkudni nem akarással) ragaszkodik a vezényleti nyelv magyarosításának követelményéhez s ezzel a békés kibontakozás útját eltorlaszolja. Ilyen körülmények között meddő és czéltalan vállalkozás volna a koalíczióval való újabb tárgyalás, mert a mig a szövetkezett pártok között a kommandó-nyelv posztulátumára (lényegére) nézve vérszerzdősészerű szövetség áll fenn, addig a tárgyalások czélhoz nem vezetnek.

Ez lévén a helyzet, a kormány csakis azt az álláspontot foglalhatja el, hogy ha a koalicziót a kommandó-nyelv egyetlen részletkérdésétől el nem téritheti, magának a nemzetnek figyelmét hivja fel, azokra a fontos és nemzetgyarapító teendőkre, a melyek míg egyfelől hasonlíthatatlanúl nagyobb előnynyel járnak az országra, másrészt pedig megoldásuknak mi sem áll útjában.

A legnagyobb jelentőségű szocziális és gazdasági problémák (feladatok) azok, melyeket a kormány a nemzet érdeklődésének középpontjába óhajt állítani. Ha a koliczió és a korona között a megegyezés nem jöhet létre, úgy jöjjön az létre az ország és királya között. Jöjjön létre a nélkül, hogy a koronát Canossába kényszerítenék (vagyis megbánásra). Jöjjön létre olyanképen, hogy a meddő közjogi harczok szakadatlan lánczolatának útvesztőjéből az ország kivezettessék és királyával együtt keresse gazdasági viszonylatainak, megélhetésének jobb föltételeit.