Szárazföldön Amerikába
Amiről franczia utópisták annyit meg annyit elmélkedtek, azt egy orosz-német-angol, tehát a francziák kirekesztésével, nemzetközi társaság a megvalósulás stádiumához segíti már a közeli esztendőkben. Tárgyalás és tanulmány alá került a terv, hogy a mindenfelé utazni, kutatni, kereskedni akaró Európának Amerikával szárazföldi összeköttetést létesítsenek.
A terv – mint a térképen is látszik – már csupán részleteiben szorul a kivitelre. Páristól-Kraznojarszk és Karskig elég türhető vasuti közlekedést tart fönn az orosz határtól a kultúra határáig, az orosz kormány. Gőzzel-villammal két-három vonalon száguldanak egymás mellett az amerikai vasutak Vancouverig.
Itt azonban megáll a pöfögő, gőzokádó kulturszörnyeteg s az „Aranyterület” jéborította utain egy hatalmas szakaszon a tengeralatt utat kell törni és hóditani magának. Karsktól-Jakucig az orosz katonák részére az orosz kormány széles, használható utat építtetett, amely egyuttal alkalmas lesz majd az uj vasut alapjaihoz.
Hanem a kis Szrednije-Kolimszk városkától kezdve uttalan hegyszakadékokon, fagyos agyagterületeken kell a tervezett vonalnak keresztülvágni a Behring-tengerig. A jukus-jukugir csukcs törzsek hómezőitől, évek óriási munkája vezel el a tengerszorosig, amely alatt föl kell sorakoztatni a modern technika minden fortélyát és erejét.
A terv, amit több száz mérnök sok esztendőn keresztül munkált idáig, itt, ennél a pontnál éri el a bökkenőt. Az eddigi puhatolódzások lehetőnek találták a szárazföldi utat, mely ugyan kegyetlen munkát követel azért, hogy a hátát megnyergeltetni engedje. A klima az európai szervezetre szinte gyilkos hatásu. Évekig egy hivatalnok vagy őrtiszt sem állotta.
Ezért egy évnél tovább az építéseknél nem foglalkoztathatnak sem munkást, sem mérnököt, munkavezetőt. A gyakori felváltás pedig ismét eminens akadálya annak a munkának, mely állandó, megfeszített figyelmet, megszerzendő gyakorlatot követel. A talaj épitési czélokra a legkényesebb. Kavicsos, majd agyagos. Az alapozás, hidverés, óriási körültekintést igényel.
De föltehető, hogy a több milliárdos rezsim meg fogja birni az óriási terheket, s eljut Ázsia felől is a tengerhez, a kész, szépen kikövezett, megerősített, kóbor jakut-csukcs csemin törzsektől könnyen megvédhető pálya:”streck”.
Megnépesitik az elátkozott rideg vidéket a vonal mentén szapora őrházak, illetve őrtanyák, állomások, ahol a majdan elhaladó vonatok számára a szükséges élelmet is összegyűjtik, készen tartják a kisegítő mozdonyokat, kocsikat és az erre állandóan elegendő embererőt. Óriási kitartást, energiát és pénzt föltételez már ez az utszakasz is.
A méreteket a következő néhány hozzávetőleges adat körvonalozza: a Behring-szoros, a mely alatt vonulna át az amerikai alaszkai hegyek alá a vasut, ott, ahol a legkeskenyebb, 92 kilométer. Egy kilométernyi ut elkészitése 150 millió költésget jelent. A leggyorsabb szorgoskodás mellett, két heti munka egy kilométernyi előhaladást eredményezhet.
Mindebbe nem értődik a pálya, az alagut kiépítése, (a sinek lerakása, megerősítése, stb.). Mint látjuk, itt óriási horderejű küzdelemről van szó. Milliárdoktól mozgatott ezernyi tudós fejek, hatalmas koponyák veszik fel a harczot az erős Természettel, ott, ahol minden, föld, levegő, az emberi kultúra hatalmas erejű ellensége.
Föltesszük, hogy a harczrakész csoport, amely föltétlenül világtörténelmi szolgálatot vindikál magának, a mai emberi erővel és tudással sikeresen fog megbirkózni az Északkal. És az „aranyterület” szűz, kiaknázatlan földjére mihamar ezrével fogja szállitani a kalandorokat, akik a vad, hideg hegyek alatt nemsokára oly szomoruan lázas, törekvő életet teremtenek, amilyenre a vasuttervező társaság számít is.
A munkások, amint a sinek utolsó szögeit leütötték, maguk is ásóra-kapára kelnek és fogyasztói lesznek az Európa felől jövő ipari és egyéb szállítmánynak, míg ők az aranyat keresik.
Megindulnak lassankint a rajok, a világ minden proletár államából. Mint már is tervezik, az orosz kormány maga is az aranyásók közé áll, a számüzött fegyenczeinek itt is talál majd foglalkozást. A nagy vasut, a föld legnagyobb, mintegy 40.000 kilométeres vaspályája az északi sark szomszédságába is hord majd magával franczia divatczikkeket, kölni vizet, bécsi órákat, tokaji bort, szegedi rózsapaprikát.
De vajjon a kulturát előretoló vasszörnyetegek magukkal viszik-e az emberek könnyebb boldogulását is? Nehezen fogják tenni. Néhány esztendei üzem alaposan ki fogja ábrándítani a világot is, a szállitmányt is, a vasuttársaságot is. Azt a tájékot „nem az emberi munka számára rendelték”.
Ezt mondták róla az orosz tudósok, akik ismerik Szibériát. Talán megtalálja néhány kiválasztott a szerencséjét. De az aranyat ott az irigy nagy természet őrzi. A sok emberáldozat, amibe a dus sárga kincsek megközelítése kerül, lassan majd lelohasztja az aranyéhséget. Pláne, amikor olyan széditő nagyságban mutatkozik az a világ, amely majd egyszerűen csak kenyeret, buzát, tengerit keres a kiélt humusban.
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
.jpg "Az önálló vámterület és a függetlenségi párt")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!