Dtum
Login with Facebookk
1906 | Június

Sappho szigete

"Eové! Bacche! Eové! Töltsd szíveinket bé!" Magyar lantos szavával köszöntlek Sapphó szigete. Már ott ül a láthatár sarkában, a hová lassan belopózott, míg a hajó csodálatos simán, mintha tej-tengeren úszna, közeledett partja felé. Nem is tengernek látszott ez az Archipelagus, hanem olyan csodaszerű tónak, a melyben bűbájos szigethegyek képződtek, hogy gyönyörűséggel töltsék be a vándort, a ki rászánja magát és sorra járja partjait.

 

Mindegyik ilyen sziget egy külön világ, a melynek megvan a maga nagy története, hős kora és Istenekkel fűszerezett fantasztikus rege - De leginkább él a költőnő emléke a madarak lelkében, a kik a parányi lelkük teljes erejével kezdenek nap-nap mellett új énekbe, hogy az új madárnyelvükön csattogjanak arról a mesemultban élő nőről, a kiről ők egy hosszú madárnemzetség óta nemzedékről nemzedékre szállva tanultak dalolni csicsergő énekeket.

 

Szegény kis madárkák olyanok, mikor ott a fákon énekelni kezdenek, mintha mindenkinek a belsejébe beleszorult volna valami Sapphó elhalt lelkéből és most az abban a sok millió kis madárban finom, édes hangon dalolni kezdene. Az ő énekük az örök kar, a mely meg nem szűnő módon ott énekel Sapphó sírja felett és a mely csodálatos, páratlan énekbe beleszól mély, orgonaszerű hangon a sziget partjain csapkodó tenger az ő örökkön élő habhullámaival.

 

De lehet-e szebb sirja, nagyobbszerű síremléke Sapphónak, mint ez a sziget, a melyben mindenütt, minden hajlatában benne él az ő lelke és a mely fölött örökké ott ragyog a napisten, az ő csodálatos tüzes szekerén, mintha minden nap újra keresné Sapphót, az isteni nőt, a ki vele rokon, a nagy Zeus isteni kegyelméből.


Mennyivel jobban esik így gondolni vissza a mythikus időkre, mint a szocziológusok kemény itéletű szemüvegén át, a kik emberi voltukra visszavetkőztetve minden mythikus alakot, kérlelhetetlen realizmussal itélnek a bolondos Sapphó felett.


A mily szép és kellemes érzés, amikor feltűnik a sziget és az ember közel úszik hozzá a gyorsjáratú hajón, olyan visszataszító az, mikor a kikötőbe beevezik a gőzös és ott a parton, mozgásba jön a nép, az istenadta nép. Félmeztelen alakok, a kik kajakjaikba ugrálnak és egy csónak-ostromot intéznek a hajó ellen, hogy partra tudják szállítani az idegent.

 

Az idegent, aki teljes idealizmussal, Sapphó lelkének bámulatától eltelve közeledik a szigethez, azt egyszerre kicsavarják gondolataiból és a földre rántják ezek a görög és török csónakosok, akik egymást igyekeznek leliczitálni, hogy egy kirándulót szerezzenek arra a pár órára, a mig a hajó ott vesztegel Mytiléne kikötőjében.

 

Egy tatárképű kajakosra biztam magam, ott még egyszer elém állt ennek a buta török rendszernek az őre és elkérte a Teskerét, a török útlevelet, a melyet ez ország határain belül lépten-nyomon fel kell mutatni, mert a török úgy őriz minden embert az országában, mintha mind megannyi rab lenne. Rabok is szegények, egy lehetetlen, gyanakvó, kémkedő és gyilkos rendszer rabjai.


Mikor megszabadúltam a parti őrtől, nagyhamar kocsit kerítettem és vezetőmmel útra keltem a sziget hegylánczai felé. Abból a kis öbölbe szorított kalmár városból hamar kijutottunk és kertek között haladtunk a hegy törzse felé. Kertek között, melyekben, narancsfák álltak és babér-bokrok között granátalmák pirosodtak.

 

Ellenállhatatlan erőt éreztem magamon uralkodni, megállítottam a kocsit és egy kert gránátfájához siettem, leszakítottam egy gyümölcsöt és gyönyörködve néztem a mesék gyümölcsét. Azt a ragyogó pirosbőrű almagyümölcsöt, melynek belsejében fekete magvak vannak. Képzeletem előtt olybá tűnt fel ez a gyümölcs, mint egy keleti nő, a kinek bronz színű bőre van, két csattanós arczán piros árnyalattal és ebbe az arczba fekete szemek ékelődnek, melyek ép úgy csillognak, mint ennek a gránát almának a fekete magvai.


Egy-két görög, örmény és török gyűlt ez alatt körém és csak alamizsna adással tudtam a tolakodó néptől megszabadulni, hogy felhajtassak a sziget hegyoldalára. Magán a hegyoldalon, meg az öböl szépségén nem volt semmi újnemű, rendes tengeri tájkép, melyet a kikötő öböl ad, az emberek is utálatosak és baromiak voltak és olyan vadak, mintha ezen a földön soha kultúra nem lett volna.

 

Az egész szigetföldön nem volt jóformán semmi különös és mégis abban az ünnepélyes csendben, amely onnét a magasból a szigetet körül vette, volt valami megragadó, valami emlékszerű, Sapphó emléke, a mely bensőnké lett és öntudatlanul is hatást gyakorolt az emberre. Csaknem naplementéig kint kóboroltam a vidéken, de mikor a nap nyugovóra hajlott, sietve vissza kellett térni a hajóra, mert attól fogva a hajók napkelésig el vannak zárva a parttól.

 

A vizen pedig az őrség czirkál kis csónakokon, nehogy valaki meg tudjon ugorni ebből a ma már szomorú birodalomból. Kifizettem a vezetőmet meg a tatár kajikost. És úti plaidembe burkolódzva, a táboriszéken kifeküdtem a födélzetre. A kapitány azzal örvendeztetett meg, hogy csak hajnalban indul tovább és az éjszakát kint tölti az öböl előtt a nyilt tengeren. Megnyugodtam sorsomban és elhatároztam, hogy kint alszom a födélzeten.


Nem is bántam meg. Nem bántam meg azért, mert így egy méltó festői látványban bucsuzhattam el Sapphó szigetétől. Csöndes éj volt és a hajó kint horgonyzott a kikötő előtt, bent az öbölben lecsendesült a táj, csak egy-két jelzőlámpa jelezte az életet, a mint piros pislogással veresre könnyezte szemeit az éjszakai virrasztásban.

 

Szellő nem lengett, aludt az éjszaka, csendes álomban, mintha a tenger ringatná, lágyan kelő és gyöngéden simuló habokkal. Oly csodálatos nyugalom ült mindenen, a milyen csak az ilyen alvó országban lehet, a melyet nem izgat a nyugat nagy kulturájának érverése.


Eltelve a mesés élvezettől, ébren töltöttem az éjszakát és a födélzetről gyönyörködtem az ünnepélyes csendben. Minden percz egy gyönyör volt, bűbájosan édes, mintha a keleti mesék egy-egy fejezete lenne mindenik. Egy hosszú édes mese, melynek soha vége nem lesz és így folytatódik örökké.

 

De megjött a reggel és ez szétverte a várost. Először egy kis breeze keletkezett, amely súgó csapkodást vitt be a nyugvó habokba és aztán nagy hirtelen felhőket hozott elő titkos birodalmából. Erre a megbeszélt jelre titokzatos hangok keltek a berkekben, a madarak feléledtek és kezdték hívni a hajnalt, a rózsa ujjú hajnalt, mely Homerosz hazájában születik a legrózsásabb köntösben.


Édesen szép valami volt, az ember azt hihette volna, hogy abban a titokzatos mozgásban benne van a szigetnek a lelke, a mely ebben a hajnali órában szólalt meg, minden nap egyszer, az ő rejtélyes nyelvén. A kusza felhők ez alatt keringve szállva lecsaptak a szigetre és bebogozták harmatos szárnyaikal és az olyan volt, mint egy égig érő gomolyag, mely a tenger mélyén kezdődik és felemelkedik a felhőtáborig, mely aztán elrejti a magasba nyuló csúcsait.


Pár percz kellett még és a tengerből megszületett a hajnal, az aranytónusú nap biboros előfutárja. A sziget ekkor egy rózsaszinű nő alakot mutatott, mely megdicsőülten áll a tenger felett és a melynek fejét rózsaszín virágkoszorú borítja.


Egyszerre csak ez a titokzatos alak megmozdult, eleinte azt hittem, eltűnik, de aztán mind közelebb és közelebb jött hozzám, már-már azt hittem, hogy a hajóhoz ér, mikor egyszerre csak megsemmisült és helyette ott állt az arany nap és a sziget eltűnt, mert a gőzös már messze kint járt a sík tengeren.

Ifj. Hegedűs Sándor

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
Sappho Lesbosi Apollon -szentély romjai
Cikk-ajánló
A BSZKRT „elgázolta” az FTC boxbajnokságát A BSZKRT „elgázolta” az FTC boxbajnokságát
BSZKRT - FTC 10:6 Öt hét óta folyik az ökölvívó csapatbajnokság....
Róbert bácsi, mint Onkel Robert jótékonykodik Bécsben, de uzsoráért máris följelentették Róbert bácsi, mint Onkel Robert jótékonykodik Bécsben, de uzsoráért...
Onkel Robert a művészi álneve a Budapestről Bécsbe száműzött Róbert...
Kossuth Ferencz 60-ik születésnapja Kossuth Ferencz 60-ik születésnapja
A függetlenségi párt vezére, Kossuth Ferencz, november 16-ikán érte...
A Vaskapu 1914. évi forgalma A Vaskapu 1914. évi forgalma
Az 1914 juliusában kitört világháboru az aldunai forgalomnak is véget...
Uj eljárás az időjóslásra Uj eljárás az időjóslásra
Uj eljárás az időjóslásra. Az eddig követett eljárás abban áll, hogy...
Tüntetések Tirolban
Tüntetés az olasz király mellett Ausztriában. Az olasz király, a...
Szervezkednek a parisi utcai énekesek Szervezkednek a parisi utcai énekesek
A párisi külvárosok kopott, de pittoresque vándorai, akiket eddig a...
A Pallavicini-féle bűnügyi adatok részben Sigray gróftól származnak A Pallavicini-féle bűnügyi adatok részben Sigray gróftól...
Politikai körökben arra számítanak hogy a Pallavicini-féle vádak...
A modern torpedó A modern torpedó
A most dúló háborúban igen nagy szerepet játszik a tenger félelmetes...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98