Veres Pálné Beniczky Hermin emlékszobrát ma veszi át a székesfőváros közönsége. A minő tartalmas,  komoly és csillogástól ment volt egész élete, olyan egyszerűen, csendesen óhajtották tisztelői is megörökíteni szeretett emlékezetét.

Ő volt az a magyar előkelő nő, a ki kötelességérzetének isteni sugallatát megértve, azt bátran követi. A kit kiváló észbeli tehetsége és akarata a tespedő és szintelen uri életből kiragad s a haza igazi női apostolává avat. Érzi és tudja, hogy a cselekvésórája itt van. Látja, hogy a hazának nemesérzésű, tanúlt és igazi magyar nőkre is igen nagy szüksége van: mert a férfi kiható és inkább gyakorlati irányú munkássága, legyen az bármilyen nagy horderejű, csak félig biztosítja a haza jövőjét.

Erős társakat szerez és gyors elhatározással cselekszik. A társadalomtól és a törvényhozástól a nőnevelés olyan átalakítását kéri, úgyszólván követeli, a mely az igaz hazafias érzést, az alapos tanulságot és az erkölcsi erősséget minden körben fokozza és átalakítsa. Erkölcsös, hazát szerető, tanúlt és házias nővel akarja a magyar családokat boldogítani és a haza jövőjét erősíteni.

Ezért küzdött és dolgozott 1865-től 1895-ig, majdnem teljes 30 esztendőn át. Alkotásának gyujtó pontja az országos nőképző egyesület, a melynek haláláig elnöke is volt. Innen terjed és árad szerte éltető melegével az a sok sugár, a mely a magyar nemzeti nőnevelésnek mindig csak hasznára volt és van is.

Veres Pálné Beniczky Hermin Nógrád vármegyében, Lázo községben, az 1815-ik év deczember 13-ikán született. Édesapja Beniczky Pál, ősi magyar család ivadéka.

Édesanyja Sturmann Karolina, kinek nemzetsége Svédországból szakadt ide. Veres Pállal 1839-ben kötötte meg azt a házassági szent frigyet, a melynek igazi boldogságát a férj 1886-ik évi elhalálozása szakította meg. Az ötven évekig úgyszólván csak családjának, férjének és egyetlen leányának, Szilárdának (Rudnay Józsefné) élt. Készült azonban a nagy munkára is.

Az 1865-ik évben, a nők érdekében első felszólalása jelenik meg, 1868-ban az Országos Nőképző Egyesület megalakul s Veres Pálné elnök, gróf Teleki Sándorné alelnök lesz. Innen kezdve életének javarészét, egész tudását és erejét az észszerű hazafias nőképzés ügyének szenteli.

Lelki erejének utolsó bizonysága, hogy sulyos és fájdalmas betegségében, ágyban fekve rendezte sajtó alá tapasztalati lélektanát. A javításokat testben teljesen megtörve, reszkető kézzel , de szellemi képességének teljes erejével végezte. E közben az 1895-ik év szeptember 28-ikán rabolta el gondviselésszerű egyéniségét a vanyarczi sirbolt sötétje.