Báró Fejérváry miniszterelnök márczius 19-én megint egy vidéki küldöttséget fogadott, a melynek üdvözletére adott válaszában ezeket mondta:

Azzal vádolják a kormányt, hogy abszolutisztikus szándékai vannak, hogy erőszakoskodik. Meg vagyok róla győződve, hogy önök, a kik a dolog higgadt mérlegelésére való képességüket épen a mai megjelenésükkel is igazolták, ezeket a vádakat, ha a kormány intézkedéseit komolyan mérlegelik, ép ugy nem hiszik el minthogy én azokat határozottan visszautasítom. Ismétlem, hogy engemet és minisztertársaimat nem vezérel más igyekezet, mint az, hogy t. i. közviszonyainkban a rendet helyreállítsuk és ezáltal a munkának, a haladásnak, a jólétnek alapjait ujból megteremtsük.

A koaliczió felbujtogatja az országot, sárba rántja az állami tekintélyt, sőt nyiltan izgat a törvényes intézmények és azoknak hatálya ellen. Így az állam nem exisztálhat. Ezen a sikos lejtőn feltartóztathatatlanul rohan a végveszély felé. Ezért minden komoly honpolgárnak szent kötelessége és az urakat is arra kérem, hogy saját körükben ezen irányban közreműködni sziveskedjenek, a közhangulatnak hatékony felvilágosítás utján való megváltoztatását előmozdítani. Csakis a közvéleménynek komoly irányba való terelése után lesz lehetséges az országban a rendet és ezzel az alkotmányos élet feltételeit ismét helyreállítani. (Zajos tetszés.)

Én öreg ember vagyok – akaratom ellenére állok helyemen, sem anyagi, sem egyéb előnyöket nem keresek, engemet egyedül csak a királyom és hazám iránti hűségem és kötelességérzetem vezérel. (Viharos éljenzés.) Ez ad erőt, hogy minden tőlem telhetőt elkövessek az országra szakadt ama nagy szerencsétlenségnek az elháritására, az állami életnek a rendes mederbe való vissztéritésére.