Szikra-táviró
A gyermekmesék fantasztikus világa nagysokára, hosszú évek multán is ott él még mindannyiunk lelkében. Vajjon ki nem emlékeznék a félelmes óriásra, a ki mértföldjáró csizmáival szédületes gyorsasággal rójja végig a földi utakat, vagy titokzatos varázslóra, a ki messze tájról, hegyen-völgyön át is meghallja védencze segélyért esdő sípját?
A mese misztikus homálya beburkolja ifjú lelkünket és fogva tartja még akkor is, mikor a tudás és az élet küzdelmei már réges-régen letörölték ifjuságunk himporát. De mennél küzdelmesebb lesz az élet, mennél bonyolultabb lesz a világ rendje, annál jobban befészkeli magát a mese világába – a valóság. Hiszen már gyermekeink is ott találják a mérföldeket járó óriás helyett a gyorsvonatot és csöppet sem csodálkoznak azon, hogy a telefon kis kagylója megszólaltatja távollevők, láthatatlanok hangját. Igy ölt testet a gyermekmese. És ide s tova a legmerészebb fantázia is csak halvány mását festheti majd meg a való életnek.
De ami felkeltette érdeklődésünket, midőn még a fantázia szülöttje volt, bizonyára érdekelni fog akkor is, midőn a természet csodás erőinek megnyilvánulását mutatja, a mely erőket tudásával és akaratával igába hajtott az ember.
A modern technika nagy viványai között talán alig akad még egy, a mely oly nagy mértékben magára vonta volna az emberiség figyelmét, mint egy fiatal olasz mérnöknek Marconinak - geniális találmánya, a szikra-táviró. Az érdeklődés nemcsak a találmány nagy fontosságának és értékének szól, hanem főleg abban a titokzatosságban leli magyarázatát, a mely a drótnélkül való táviratozást kiséri.
Mert hát hogy is lehet az, hogy mi gyenge halandók belelóditjuk üzeneteinket a világűrbe és azok hosszas bolyongás nélkül, villámgyorsan kötnek ki épen ott, a hová szántuk őket? És ez nem volna se csoda, se varázslat? Abba már beleszoktunk, hogy nem csak hatalmas folyók medrében, hanem vékony dróton is végig haladhat a munkát fakasztó erő; de hogy a villamosságot kézzelfoghatóan anyagi vezetés nélkül is eljuttathatjuk óriási távolságokra és eljutathatjuk úgy, hogy ott olyan hatásokat létesítsen, a minőket a küldő szánt neki: ez még mindig csodával tűnik határosnak.
Pedig ez évben már tiz esztendeje elmúlt, hogy ez a csoda legelőször megtörtént. Épen egy évtizede annak, hogy Marconi Guilelmo Bologna mellet, apja birtokán, néhány kilométer távolságra drót nélkül táviratozott; azt pedig, hogy a villamosság úgy terjed tova, mint a fénysugár, sőt hogy egyforma gyorsan haladnak (másodperczenként 300,000 kilométer sebességgel): már Hertz Henrik kimutatta 1888-ban.
A mindent betöltő äther rezgése épen úgy továbbítja a fényt, mint a villamosságot, de míg a fény rezgése annyira gyors, hogy az egyes hullámok hoszsza mindössze néhány tizezred milliméter, addig az elektromos hullámok nagysága a tizezer métert is meghaladhatja és lengésük ennek folytán sokkalta lassúbb.
Ez az oka annak, hogy szemünk a fényrezgések eredményét felveszi, de a villamos rezgések iránt érzéketlen marad. Midőn azonban 1890-ben egy franczia fizikus, Brauly oly készüléket szerkesztett, melynek az a sajátossága, hogy megérzi a ráható elektromos sugarakat és hatásuk alatt jó villamos vezetővé válik; akkor egyszeriben pótolva hiányos érzékünk.
Ha ezt a készüléket bekapcsoljuk egy villamos áramkörbe, akkor rendes körülmények között meg fogja szakítani az áram keringését, de abban a pillanatban, a mint kivűlről villamos sugarak rezgése éri, jó vezetővé válik és útat enged az áramkör villamos erejének. Ezzel tuladjonképen már minden föltétele teljesítve volt a drót nélkül való táviratozásnak.
Meg kell töltenünk villamossággal egy testet és azután ki kell sütnünk. A keletkező szikra nyomán a környező äther rezgésbe jő, hasonlóan a viz hullámgyűrűihöz, midőn követ hajítunk a csöndes tóba. A villamos hullámok tova terjednek minden irányban és mesés gyorsasággal érnek el oda is, a hol a vevő állomás készüléke már várja a szikra jeleket.
A megérkező hullámok besugározzák Braulynek egy helyi áramkörbe iktatott készülékét, a mely ez által jó vezetővé válik és működésbe hozza a vele összekapcsolt irókészüléket. És ez a folyamat annyiszor ismétlődik, a hányszor a küldő állomás az átugró szikra segélyével elmeneszti messze útjukra a villamos hullámokat.
Ez így nagy vonásokban leírva bizonyára igen egyszerűnek tűnik. De hogy mennyi nehézséggel, mennyi ezernyi akadálylyal kellett a kisérletezőknek megküzdeniök, mig ennyire jutottak, azt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a körülmény, hogy Brauly felfedezése óta a mi gyorsan élő korunkban is hat esztendőnek kellett eltelnie, a mig először sikerült a drót nélkül való távirás.
Mikor aztán az állomások távolát megnövelték, arra volt szükség, hogy messzira elható hullámok létesüljenek, melyeket nem akadályoznak meg útjukban a közbeeső földi akadályok, a hegyek, a felhők. Erősebbé kellett tenni az elektromos hullámokat, mint a hogy a hegedű szekrénye messzehangzóvá teszi a négy húr gyenge hangját.
E czélra az áramkörrel összekötött légvezeték szolgál, a mely megfelelő vastagságú drótot köt össze a földdel és egy magasra nyúló árbóczczal vagy ily drótok egész hálóját használja fel a villamos hullámok hatásának fokozására. E háló kellő méretezés és elhelyezés mellett ugyanúgy erősíti az elektromos hullámokat, mint a hangvilla, vagy a hegedű szekrénye a hangot. Ily módon elérjük, hogy hatalmas méretű villamos hullámok szelik át a világ ätherjét, a melyek óriási távolságon is megtartják még elektromos hatásukat.
Meg volna tehát oldva a kérdésnek az a része, a mely nagy távolságok áthidalására vonatkozik. De ez még nem elég. Mert hiszen nem csak arra van szükség, hogy messze tájakra eljusson a szikra táviró hatása, hanem főleg arra, hogy épen oda jusson, a hová szánjuk: a rendeltetési helyére. És ez a nehezebb része a problémának. A megoldásnál ismét a hangok világából vesszük az analogiát.
Ha két hangvilla közül az egyiket megszólaltatjuk, akkor a másik is velezug, ha egyformán vannak hangolva, de csak csendesen zümmög, ha más az alaphangja. A mikor tehát azt akarjuk, hogy a drót nélkül való távirásnál két állomás egymással összeköttetésbe lépjen, akkor egyformán hangol, vagyis egyforma hosszú hullámokra kell beállítanunk mindkét állomást. Ez esetben a küldő állomás jeleit pontosan registrálja a vevő állomás. Minthogy az elektromos hullámok hoszsza nagy határok között változtatható, az egyes állomásokra más-más hullámhossz állapítható meg és így elérhető, hogy pontosan csakis a hivott állomás kapja a táviró jeleket.
A szikra-táviró állomások száma egyre szaporodik és körülöttünk messze távolról jövő üzenetek röpködnek, melyek elérik rendeltetési helyüket akkor is, ha az óczeánjáró hajókra szántuk. Hiszen ma már a tenger hullámain ringó hajó utasai sem nélkülözik a modern ember mindennapi kenyerét, az ujságot, mert a partról jövő, drótnélkül küldött híreket lenyomtatja és kiadja a hajó nyomdája. És minden nap új javitást, új találmányt hoz; ki tudja, mit rejt a holnap.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!