A belügyi tárcza költségvetésénél Tisza István gróf szólalt föl, hogy védelmébe vegye Bihar vármegye tisztviselőkarát és közigazgatási bizottságát a baksis-rendszer ügyében. Azt hogy az itélkezésre is hivatott tisztviselő a közönségtől ajándékot fogadjon el, elvben ő is helyteleníti, de különbséget tesz a közönséges baksis és az olyan ajándék között, a melyet egyes vidékeken a vesztegetésnek szándéka vagy gondolata nélkül emberemlékezet óta szokás adományozni a tisztviselőknek újévkor vagy egyéb alkalommal.

E miatt nem lett volna szabad a belügyminiszternek ismeretes rendeletével pellengérre állítani Bihar vármegyét, annál kevésbbé, mert a megye közigazgatási bizottsága nem mondotta ki, hogy helyesli az ajándék-rendszert.

Andrássy Gyula gróf nyomban válaszolt Tiszának, a ki épen a belügyminiszter széke mögött ült. Tisza felé fordulva, őt először is „méltóságos gróf”-nak, majd „főrendi tag úr”-nak szólította, az egykori bizalmas jó barátot. A dolog érdemére nézve a belügyminiszter kijelentése nagyjában a következő: örvend neki, hogy a baksis-rendszer elitélésében egyetért vele Tisza is, Bihar vármegye is, de ha Bihar vármegyének is az a véleménye, a mi az övé, akkor Bihar vármegyének nem azt kellett volna cselekednie, hogy a szokásra hivatkozva megengedhetőnek nyilvánítson minden ajándékozást, hanem vizsgálatot kellett volna tartania minden panaszolt esetben s legfölebb csak a vizsgálat után mondhatta volna ki, hogy valamely konkrét esetben nem lehet kifogásolni a megajándékozást.