Ezt az óriási testet emberi erővel, gépek segitsége nélkül megépitani persze nem lehet. A szerelés helyét tehát mindenféle emelő, fúró, lyukasztó, szegelő és véső gépek veszik körül, a melyek szakadatlan munkájukkal segitségére vannak a szerelőknek. Így is hónapokig, sokszor évekig épül a hajó.

A vázat, amikor elkészült, kívül belül vaslemezekkel berkolják és a hajót ily módon kettős falúvá teszik.

A burkolással egyidejüleg, a hajó belsejében is serényen folyik a munka. A magasságátemeletekre osztják; széltében, hosszában falakat húznak, úgy hogy az óriási nagy ürből lassanként kisebb, de még mindig rengeteg terjedelmü termek egész sora válik ki.

Egyik helyiségből a másikba ajtó vezet, a mely, ha elzárják, vizmentesen választja el egymástól a szomszédos termeket. Veszély esetén, háborúban, golyózáporban felesleges módon sohase nyitnak ajtót. Ha áttöri az ágyúgolyó, vagy fölrobbantja a torpedó-löveg a kettős feneket és a víz behatol a hajó sérült részébe, akkor nincs izgalom, nincs menekülés; a kitott talál a pusztitó elem, annak ütött a végső órája.

Sok száz kéz szorgos munkája éstemérdek gép örökös kattogása, zakatolása befejezi végre a hajótest felépitését.

De a gépek, melyek a mozgató erőt szolgáltatják, a kazánok, szivattyuk,a világitó, destilláló szrkezetek és a sok-sok mindenféle más berendezési tárgy, az persze egyelőre még künnrekedt az ágyukkal és egyéb hadi felszereléssel együtt.

Ezek csak akkor kerülnek a hajóra, mikor a befogadásukra kész hajótest már ott lebeg a víz színén és úgy várja, hogy a nehéztestü gépek és termetes ágyúk beszoritsák a tengerbe a büszkén kiemelkedő óriást.

Mikor elkészült a hajótest, befejezést nyert a szárazföldi munka. A hajó elbucsuzik az anyaföldtől és fellobogózva teljes diszben várja azt az ünnepélyes pillanatot, a mikor jól épitett szánkón, lassan, óvatosan teszi meg első utját. A szárazból a vízbe.