Nagy hangversenytermében a mult hét vasárnapján díszes és nagyszámú közönség gyült egybe, hogy tanuja legyen helyes irányú művészi reform-törekvéseink megvalósításának.

Közéletünk kiválóságai, a zeneművészet bel- és külföldi képviselői mélyen járó lelki gyönyörűséggel hallgatták a felavató ünnep illusztris szónokát: gróf Apponyi Albert kultuszminisztert , a ki kegyeletes szavakkal emlékezett meg a magyar zeneművészet fényes triászáról, Liszt, Erkel és Volkmann mesterekről, kiknek buzgósága , munkaereje és lángelméje abban az időben pótolni kezdte azokat a hiányokat, melyek a külső keretben fogyatékosak és elkerülhetetlenek voltak.

Ezután Mihalovics Ödön emelkedett szóra, lendületes szép beszédben vázolta a zeneakadémia történetét, köszönetet mondva Apponyi grófnak s mindazoknak, kik az országos zeneakadémia új épületének fölállítását előmozdították, lehetővé tették.

A zenei ünnepségek második napja a megdicsőültek emlékének volt szentelve. Az utolsó három napot a zeneakadémia tanárainak, volt és jelenlegi növendékeinek hangversenye tette érdekessé és változatossá. Liszt, Erkel és Volkmann , nemkülönben élő magyar zeneművészeink alkotásain kívül bemutatóra kerültek: Rach, Csajkovszki, Goldmark és Beethoven halhatatlan művei. A pompás akusztikájú díszes teremben lezajlott ünnepségek dirigensei Hubay, Kun és Kerner művészeink voltak.

Ily kulturális jelentőségű ünnepnapok teszik majd nemzeti ünnepünket erőssé, hatalmassá s a lelkesedés melegségének ilyen bensőséges megnyilatkozása és tüze fogja eloszlatni arczunkról a hiu reménykedés csalóka szineit, lelkünk fakó egykedvűségét s lappangó remegését.

Cs.B.