A dákóromán és a pánszláv agitátorok példáján fölbuzdulva, pángermán apostolok idején valónak vélték, hogy a Délvidék mindig derék, hazafias érzésű németajkú polgársága között is megkezdjék a konkolyhintés átkos üzelmeit. Nekiláttak, hogy a derék temesi svábokat is föltüzeljék a magyarság, a magyar nemzeti eszme ellen.

Gróf Apponyi Alberté, az ő bölcs példájáé az érdem oroszlánrésze, ha ennek az izgatásnak nem lesz eredménye és a bujtogatók munkája – a mint azt biztosra merjük venni – teljes kudarczczal végőzik. Apponyi Albert ugyanis, a mint a gonosz akczió megindulását látta, a legtermészetesebb módhoz nyult, hogy a veszedelemnek elejét vegye. Vonatra ült egy csomó híve társaságában és lement a derék svábok közé, hogy őket élőszóval fölvilágosítsa, a veszedelemre figyelmeztesse, az izgatók hazugságait megczáfolja és a polgárokat kötelességeikre és jól fölfogott, igaz érdekeire figyelmeztesse.

E helyen jónak véljük rámutatni arra, hogy egy ilyen fölvilágosítási akcziónak, a milyen az Apponyi gróf lovrini megjelenése volt; óriási a fontossága, haszna és erkölcsi hatása. Nagyon üdvösnek tartanók, ha az országos nevű magyar vezető politikusok, miniszterek és más főemberek minél sűrűbben követnék ezt a példát és a hol az izgatás munkája fölütötte a fejét, megjelennének a nép között és a szavuk hitelével, nagy tekintélyével oszlatnák el azt a sok hamisságot, a mit a gonosz, hamis apostolok fojtó köd gyanánt árasztanak a szegény, hiszékeny és lebolondítható emberek lelkére meg elméjére.