A néppárt vezére, Zichy Nándor gróf elégedetlenségére valló czikket közöl a Religió 7-iki számában a felekezeti és községi népiskolák jogviszonyait szabályozó törvényjavaslatról.

Van ebben a javaslatban, irja Zichy Nándor gróf, jó szándék, és van, a mi szomorúsággal tölti el szivünket. A jó benne az, hogy a miniszter a katholikus iskolának hivatottságát elismerni. Van tévedés is, az, hogy a katholikus iskoláztatást ez idő szerint és a konfesszió nélküli kormányzat mellett állami iskolában is lehetségesnek tartja és hogy a nemzetiségek ellen irányuló törekvései közt oly hatalmi befolyást követel a kormánynak, mely a keresztényellenes vagy legalább is katholikusellenes kormányoknak oly jogot biztosít, mely majd esetleg a felekezeti, illetőleg a hitvallásos iskola megsemmisítésének lesz eszköze.

Van egy nagy és veszedelmes tévedés benne. A kongruát állami segélynek tekinti, holott az a parókia vagyona, annak kiegészítő része. Ha a kongrua megvonható, megvonható a beneficzium maga is. Van ellenmondás is benne, mely szerint a felekezeti, illetőleg a hitvallásos iskolától megvonhat minden segélyt, mihelyt a községnek van oly állami iskolája, mely az összes tankötelezetteket magában foglalhatja. Van borravaló, mikor a korpótlék mellett annak a tanítónak is, ki minduntalan változtatja helyét, nyújthat serkentő pénzt, esetleg csak, azért mert fölebbvalója kedvében jár.

Van benne kétértelműség, mikor azt mondja, hogy csakis a miniszter által előírt könyvek és rendszer szerint szabad tanítani. Ha már van felekezeti iskola, az olvasókönyveket a felekezet hitéhez kell alkalmaztatni, mert az csak nem képzelhető, hogy protestánsok katholikus, katholikusok protestáns olvasmányokat fogadjanak iskolájukba; vagy hogy mindenikük beérje oly olvasókönyvekkel, melyek vallásos jelleget nélkülöznek. Ám tartsa meg a miniszter az ellenőrzést és a jóváhagyást; de az, hogy csak a miniszter határozzon e kérdésekben, úgy látszik, hogy semmiképp sem felel meg a felekezeti népiskola jellegének.