Legutóbb beszámoltunk olvasóinknak arról a nagy bűnügyi szenzáczióról, a mely lázba ejtette Párist; most néhány ujabb fényképfelvételt mutatunk be a titokzatos ügy főszereplőiről.

A büntény még nincs tisztázva, Steinheilné ugyan még mindig fogságban van, de egyre tagadja bünösségét. A gyanu azonban mindjobban fojtogatja a szomoru hirnévre vergődött szép asszonyt, a ki hiába iparkodik hazugságokkal kivágni magát a rettenetes vád alól, hogy ő gyilkolta meg férjét és édesanyját.

Egész Páris a nagy szenzáció hatása alatt áll, mindenki Steinheilnéról beszél, megszólalnak mindazok, a kik ismerték a szép asszonyt, pedig azoknak a száma éppenséggel nem volt kevés. Ezek között igen érdekes Maurice Leblancnak, a franczia Connan Doylenak a véleménye ( a kinek Arzén Lupinról, a kifogyhatatlan furfangu gonosztevőről írt híres regényének közlését ujévi számunkban kezdjük meg).

Leblanc személyesen ismeri Steinheilnét. Szerinte a szép asszony a vonzás és hódítás leghatalmasabb eszközeivel rendelkezett, varázsának lehetetlen volt ellenállani.

Még lelkesebben nyilatkozik róla egy híres iparos, a kit ugy látszik, még a történtek sem ábrándítottak ki Steinheilnéből. Így jellemzi a véres dráma hősnőjét:
- Bűbájos, önfeláldozó teremtés, kifogyhatatlan volt a jósága. Megvigasztalta, a kit valami szerencsétlenség ért, gyermekekkel senki sem tudott ugy eljátszani, mint ő. Énekelt, kaczagott velük.

Az volt a szerencsétlensége, hogy olyan életet élt, a mely felemésztette idegrendszerét. Látogatások, fogadások, levelezés, légyottok, házigondok, stb. minden idejét lefoglalták. Késő éjjel feküdt le és már hajnalban talpon volt. Néha napokon át egy-egy csésze tea volt az egész tápláléka. De szelleme kifogyhatatlan volt, egyedül mulattatott egész társaságokat. Nagy nő volt, a XVIII. században Pompadour asszonynyal vetélkedett volna – a mai kor nem volt alkalmas arra, hogy nagyravágyását betöltse.

Vallomásában Steinheilné már beismerte azt, hogy gyülölte jóval idősebb férjét, a ki kizsákmányolta őt és szemet hunyt szerelmi viszonyai előtt, mert azok által pénzhez juthatott. Anyját meg a zsarnoki hajlandóságért gyülölte és azért, mert kényszerítette őt, hogy férjhez menjen Steinheilhez. Valószínüleg ez a gyülölet vitte az asszonyt a sötét bűnre.