A franczia parlament most foglalkozik a szeparáczió gyakorlati keresztülvitelével és rendelkezni akar azzal a vagyonnal, a melyet a kongregáczióktól elkoboztak. Az elkobzott és kétségtelenül tetemes vagyon miként leendő felosztásánál érdekes jelenséget tapasztalunk. Nem kevesebbről, mint arról van szó, hogy protestánsok akarnak síkra szállani a katholikusok mellett. Tudvalevőleg, hogy a kamara elfogadta már a kormánynak azt a javaslatát, a mely a katholikus egyház elkobzott vagyonáról rendelkezik. Most kerül a javaslat a szenátus elé, a mely kétségtelenül szintén megszavazza. Az új törvény úgy rendelkezik, hogy az egyházközségek vagyona mindenestül a politikai községé lesz, a mise-alapítványokat pedig szétosztják jótékony czélokra.

Ebben az intézkedésben minden felekezet az állam hatalmának jogtalan kiterjesztését látja s a protestánsok csatlakoztak a katholikusokhoz, hogy megvédjék a magántulajdont a jogtalannak tartott támadással szemben. Francziaország legelőkelőbb protestáns férfiai szövetkeztek, hogy közbelépjenek a katholikus egyház érdekében a szenátusnál s tiltakozásukat föliratba foglalták, a mely ezt mondja:
Abban a pillanatban, a mikor a szenátusnak az egyházi vagyon szétosztásáról szóló törvényjavaslat felől határoznia kell, nem mulaszthatjuk el, hogy figyelmessé ne tegyük a javaslat bizonyos intézkedéseire, a melyek a legeredendőbb jogokat sértik.

Mi a protestáns vallás hívei vagyunk, a mi egyházaink vallásos egyesület alakjában élnek, minket tehát nem érint az új törvény, de mégis kötelességünknek tartjuk, hogy megkérjük a szenátust, ne legyen részesévé a benne foglalt jogsértésnek, ne engedje, hogy a templomoknál misére hagyott pénzösszegeket a polgári szegénygyámolító hivataloknak adják. Semmi sem érintené a katholikusok lelkiismeretét fájdalmasabban, mint ez a rendszabály. A szenátus nem egyezhet bele annak a vagyonnak az elkobzásába, a melyet a lelkek megnyugatátására hagytak az örökhagyók, a nélkül, hogy a legnagyobb nyugtalanságba ne ejtse azokat, a kik az ima hatásos voltában hisznek.